Alföldi és a miniszterelnök

  • 2013. november 20.

Snoblesse

Igenis, miniszterelnök úr! Hevér Gábor és Alföldi Róbert az angol humorú bohózatban.
false

Először volt a Yes, Minister, a BBC 1980-tól 1984-ig futó, mélyen szatirikus sorozata, mely a brit politikai élet legfelsőbb köreiből űzött gúnyt, s mindezt olyan sikeresen tette, hogy folyatást is rendelt belőle a BBC. A Yes, Prime Minister utolsó epizódját 1988-ban sugározták a tévék, de a sorozat emléke elevenen él a követőkben, mintha Antony Jay és Jonathan Lynn nem húsz éve, hanem tegnap fricskázták volna meg a politikusokat. A sorozat legnagyobb rajongójának Margaret Thatcher számított, ám érthető módon nem ezzel reklámozták a produkciót. A hatalomról és a kormányzásról szóló sorozatból készült színdarab Budapestre is befutott, abba az európai nagyvárosba, ahol a hatalom és a kormányzás szavakat nem lehet csak úgy, büntetlenül kiejteni. A magyar változatot Znamenák István rendezte; a brit miniszterelnököt Hevér Gábor, a köztisztviselői testület vezetőjét, Sir Humphrey Appleby kabinetfőnököt pedig Alföldi Róbert alakítja.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.