Alföldi és a miniszterelnök

  • 2013. november 20.

Snoblesse

Igenis, miniszterelnök úr! Hevér Gábor és Alföldi Róbert az angol humorú bohózatban.
false

Először volt a Yes, Minister, a BBC 1980-tól 1984-ig futó, mélyen szatirikus sorozata, mely a brit politikai élet legfelsőbb köreiből űzött gúnyt, s mindezt olyan sikeresen tette, hogy folyatást is rendelt belőle a BBC. A Yes, Prime Minister utolsó epizódját 1988-ban sugározták a tévék, de a sorozat emléke elevenen él a követőkben, mintha Antony Jay és Jonathan Lynn nem húsz éve, hanem tegnap fricskázták volna meg a politikusokat. A sorozat legnagyobb rajongójának Margaret Thatcher számított, ám érthető módon nem ezzel reklámozták a produkciót. A hatalomról és a kormányzásról szóló sorozatból készült színdarab Budapestre is befutott, abba az európai nagyvárosba, ahol a hatalom és a kormányzás szavakat nem lehet csak úgy, büntetlenül kiejteni. A magyar változatot Znamenák István rendezte; a brit miniszterelnököt Hevér Gábor, a köztisztviselői testület vezetőjét, Sir Humphrey Appleby kabinetfőnököt pedig Alföldi Róbert alakítja.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.