Austra a Dürer Kertben

  • 2014. szeptember 5.

Snoblesse

Az egyik legimpulzívabb elektronikus pop/wave zenekar először Magyarországon.
false

Katie Stelmanis, a lett származású kanadai énekesnő és billentyűs/multiinstrumentalista számos formációval kísérletezett, míg megalapította az Austrát (eredetileg Maya Postepski dobossal és a Dorian Wolff basszusgitárossal kiegészülve, klasszikus trió formációban), amivel szépen be is futott. A titok nyitja többek között Stelmanis érzelmek és hangok széles skáláját átívelő hangja, az erős, s egyben borongós hangulatú, néha fájdalmas tónusú, de mégis tömör energiát hordozó dalok sora – amelyekből már két albumot is összeraktak (s akkor nem szóltunk az izgalmas maxi B-oldalakról). A 2011-es bemutatkozó Feel It Break (erről bővebben itt olvashat) pontosan rafinált nyersesége, a hideg elektronika mindenekfelett való uralkodása miatt volt oly lebilincselő, a tavalyi Olympiát (amiről itt írtunk) többek között a dalok látszólagos törékenységét kijátszó ravasz kifinomultság, a gazdagabb élőzenei szövet és a klasszikus elektronikus tánczenék hatása, a chicagói és detroiti ritmusok ügyes használata tette figyelemre méltóvá. Idén is előálltak már egy remek négyszámos E.P.-vel, friss nyersanyagban sem lesz hiány – s valószínűleg a budapesti közönséget is lenyűgözi majd szuggesztív attrakciójuk, mely egyben a Recorder Magazin 25. számának Launch Party-ja (előzenekarként fellép még Rickolus nevű amerikai kollégájuk is).

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.