Ava Mendoza, Albatre, Sheik Anorak

  • 2016. április 6.

Snoblesse

Három nagyszerű, a műfajhatárokat döngető, kísérletező produkció egy estén.

A kortárs kísérletező-improvizatív zene egyik legjobb gitárosa, a free jazzt kellő posztpunk nyerseséggel és pszichedelikus elszállással ötvöző Ava Mendozát megannyi termékeny kollaborációjából ismerte meg a világ (például Teresa Wong, Fred Frith, Carla Bozulich oldalán is pengetett, nem is szólva az egyszemélyes art pop zenekar tUnE-yArDs-szal közös fesztiválfellépésekről).

false

Pedig eközben több saját anyagot is rögzített saját neve alatt (például a 2010-es Shadow Stories-t), majd további kettőt Nick Tamburro dobossal (a legutóbbit tavaly, Unnatural Ways címen). Idén pedig Sir Richard Bishoppal közösen (megosztva) adott ki egy érdekfeszítően kísérleti albumot. A fantasztikus technikájú és kétségtelenül egyedi hangú zenész, mily meglepő, Unnatural Waysnek nevezett triójával, Tim Dahl basszusgitáros és Sam Ospovat dobos társaságában most először játszik Magyarországon. A legfrissebb, tavalyi album turnéja alkalmából ismerkedhetünk meg Mendoza különlegesen effektezett, rockos-zajos-bluesos-jazzes játékával.

Nyitóprodukcióként a Sheik Anorak, a francia Frank Garcia gitáros-dobos energikus szólóprojektje alapozza meg a hangulatot, majd a Rotterdamban működő, de két portugál és egy német által alkotott Albatre dob-basszus-szaxiofontrió igazolja, hogy súlyos riffekkel megvadított punk-metál-noise-jazz szerzeményei élőben is magával ragadóak.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.