Ava Mendoza, Albatre, Sheik Anorak

  • 2016. április 6.

Snoblesse

Három nagyszerű, a műfajhatárokat döngető, kísérletező produkció egy estén.

A kortárs kísérletező-improvizatív zene egyik legjobb gitárosa, a free jazzt kellő posztpunk nyerseséggel és pszichedelikus elszállással ötvöző Ava Mendozát megannyi termékeny kollaborációjából ismerte meg a világ (például Teresa Wong, Fred Frith, Carla Bozulich oldalán is pengetett, nem is szólva az egyszemélyes art pop zenekar tUnE-yArDs-szal közös fesztiválfellépésekről).

false

Pedig eközben több saját anyagot is rögzített saját neve alatt (például a 2010-es Shadow Stories-t), majd további kettőt Nick Tamburro dobossal (a legutóbbit tavaly, Unnatural Ways címen). Idén pedig Sir Richard Bishoppal közösen (megosztva) adott ki egy érdekfeszítően kísérleti albumot. A fantasztikus technikájú és kétségtelenül egyedi hangú zenész, mily meglepő, Unnatural Waysnek nevezett triójával, Tim Dahl basszusgitáros és Sam Ospovat dobos társaságában most először játszik Magyarországon. A legfrissebb, tavalyi album turnéja alkalmából ismerkedhetünk meg Mendoza különlegesen effektezett, rockos-zajos-bluesos-jazzes játékával.

Nyitóprodukcióként a Sheik Anorak, a francia Frank Garcia gitáros-dobos energikus szólóprojektje alapozza meg a hangulatot, majd a Rotterdamban működő, de két portugál és egy német által alkotott Albatre dob-basszus-szaxiofontrió igazolja, hogy súlyos riffekkel megvadított punk-metál-noise-jazz szerzeményei élőben is magával ragadóak.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.