Ava Mendoza, Albatre, Sheik Anorak

  • 2016. április 6.

Snoblesse

Három nagyszerű, a műfajhatárokat döngető, kísérletező produkció egy estén.

A kortárs kísérletező-improvizatív zene egyik legjobb gitárosa, a free jazzt kellő posztpunk nyerseséggel és pszichedelikus elszállással ötvöző Ava Mendozát megannyi termékeny kollaborációjából ismerte meg a világ (például Teresa Wong, Fred Frith, Carla Bozulich oldalán is pengetett, nem is szólva az egyszemélyes art pop zenekar tUnE-yArDs-szal közös fesztiválfellépésekről).

false

Pedig eközben több saját anyagot is rögzített saját neve alatt (például a 2010-es Shadow Stories-t), majd további kettőt Nick Tamburro dobossal (a legutóbbit tavaly, Unnatural Ways címen). Idén pedig Sir Richard Bishoppal közösen (megosztva) adott ki egy érdekfeszítően kísérleti albumot. A fantasztikus technikájú és kétségtelenül egyedi hangú zenész, mily meglepő, Unnatural Waysnek nevezett triójával, Tim Dahl basszusgitáros és Sam Ospovat dobos társaságában most először játszik Magyarországon. A legfrissebb, tavalyi album turnéja alkalmából ismerkedhetünk meg Mendoza különlegesen effektezett, rockos-zajos-bluesos-jazzes játékával.

Nyitóprodukcióként a Sheik Anorak, a francia Frank Garcia gitáros-dobos energikus szólóprojektje alapozza meg a hangulatot, majd a Rotterdamban működő, de két portugál és egy német által alkotott Albatre dob-basszus-szaxiofontrió igazolja, hogy súlyos riffekkel megvadított punk-metál-noise-jazz szerzeményei élőben is magával ragadóak.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.