e föld befogad, avagy SZÁMODRA HELY

  • 2016. április 7.

Snoblesse

A Mohácsi Bros. bemutatja: Idegenrendészeti eljárás Szakály módra.
false

Ez a darab nem jöhetett volna létre, ha nincs Szakály Sándor, aki – híres, a hatalom kedvét kereső felszólalásában – idegenrendészeti eljárásnak találta nevezni a magyar zsidók 1941-es, Kamenyec-Podolszkijba történő deportálását. Pedig a jeles történész nem tett mást, csak alkalmazkodott a mostanában dúló emlékezetpolitika kívánalmaihoz. Egyetlen pozitív hozadéka mégiscsak volt a botrányos szavaknak – a Mohácsi testvérek annyira felhúzták magukat rajtuk, hogy azonmód darabíráshoz láttak. Mácsai Pál pedig azonnal zöld utat adott a darabnak, s ezzel elérkeztünk a jelenbe: az Örkény Színházban immár tavaly óta fut Mohácsi István és Mohácsi János darabja, az „e föld befogad, avagy SZÁMODRA HELY”. Kritikusunk (a teljes írás itt) ilyennek látta a produkciót:

„Ami az előadásban jó, élvezetes és igazán színházilag megformált, az a túlzás, a művészi túlzás, a sűrítés. A játékos elemek, a mesei motívumok és képtelenségek, az őrült és lázálmos párbeszédek, minden, ami szimbolikus és abszurd. Gyönyörű, ahogy a sárga csillag játékká válik, szörnyű szimbólummá: azért kell majd sárga csillagot viselni, mert így a hatalmon lévők megalapíthatják a sárgacsillag-gyártó műveket, és beteszik a lábukat a piaci résbe. Aztán ez a sárga csillag rémes ragacsos valamivé válik, amitől nem lehet megszabadulni. Majd el- és megvakít, ahogy a kitalálónak a szemét fedi el, mint halottnak a pénz, olyan rajta. Mert hiszen tényleg halott ember, aki kitalálta.”

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.