| ||
Ez a darab nem jöhetett volna létre, ha nincs Szakály Sándor, aki – híres, a hatalom kedvét kereső felszólalásában – idegenrendészeti eljárásnak találta nevezni a magyar zsidók 1941-es, Kamenyec-Podolszkijba történő deportálását. Pedig a jeles történész nem tett mást, csak alkalmazkodott a mostanában dúló emlékezetpolitika kívánalmaihoz. Egyetlen pozitív hozadéka mégiscsak volt a botrányos szavaknak – a Mohácsi testvérek annyira felhúzták magukat rajtuk, hogy azonmód darabíráshoz láttak. Mácsai Pál pedig azonnal zöld utat adott a darabnak, s ezzel elérkeztünk a jelenbe: az Örkény Színházban immár tavaly óta fut Mohácsi István és Mohácsi János darabja, az „e föld befogad, avagy SZÁMODRA HELY”. Kritikusunk (a teljes írás itt) ilyennek látta a produkciót:
„Ami az előadásban jó, élvezetes és igazán színházilag megformált, az a túlzás, a művészi túlzás, a sűrítés. A játékos elemek, a mesei motívumok és képtelenségek, az őrült és lázálmos párbeszédek, minden, ami szimbolikus és abszurd. Gyönyörű, ahogy a sárga csillag játékká válik, szörnyű szimbólummá: azért kell majd sárga csillagot viselni, mert így a hatalmon lévők megalapíthatják a sárgacsillag-gyártó műveket, és beteszik a lábukat a piaci résbe. Aztán ez a sárga csillag rémes ragacsos valamivé válik, amitől nem lehet megszabadulni. Majd el- és megvakít, ahogy a kitalálónak a szemét fedi el, mint halottnak a pénz, olyan rajta. Mert hiszen tényleg halott ember, aki kitalálta.”
