M38

Ultracool franciák a szigeten.

Az egyik legszebb spirálkaros csillagászati rendszerről (az M83 katalógusszámú Déli Szélkerék-galaxisról) elnevezett M83 sokáig szinte egyet jelentett Anthony Gonzalezzel, az átütően tehetséges francia énekes/gitáros/billentyűs/dalszerző/producerrel. Kezdetben még honfitársával, Nicolas Fromageau-val közösen, azután szinte egyedül rakta össze kitűnő albumainak sorát – hogy csak a kritika által szuperlatívuszokban emlegetett 2003-as Dead Cities, Red Seas & Lost Ghosts lemezt említsük. Gonzalezt alapvetően kisgyermekkorának kreatív muzsikái bűvölték el, s azóta is ezekből építkezik: a késő hetvenes, kora nyolcvanas évek posztpunk/new wave elektronikus és gitárzenéi, no meg a bő két évtizeddel ezelőtti erősen pszichedelikus shoegazer rockolás (ez különösen a korai albumokon dominált). Ebből a nyersanyagkészletből azután egy olyan, érzelmekkel és hangulatokkal súlyosan telepakolt koktélt kevert ki, amiből eddig hét nagylemeznyi menü is gazdagon kijött: a nyolcvanas évek szintipopjában vastagon megfürdetett, valahogy mégis mai hangzású Hurry Up We Are Dreaming után 5 évet kellett várni az új lemezre, mely idén áprilisban jelent meg a sokatmondó Junk címmel.