Blue Foundation

  • 2016. augusztus 17.

Snoblesse

Álomszerű dreampop a kék Dunán.
false

Erre mondják: elkapták a korszellemet. És a dán felségjelű Blue Foundationnek valóban kapása volt: szofisztikált popzenéjük, álomszerű, lebegős hangulataik, felfrissített trip-hopjuk, óvatosan adagolt elektronikájuk plusz egy kevés érzelmesség, plusz egy kevés (nem is kevés) Morriconéból és Badalamentiből összegyúrt filmes-filmzenés hatás – Tobias Wilner és Bo Rande annyira beletalált egy életérzésbe, mint három évtizeddel korábban a Laid Back. A kétezres évek elején alapított duó szeptemberben jelenteti meg új, ötödik nagylemezét, a Blood Moont – a vadonatúj anyaggal érkezik a koncerteken négytagúvá bővülő együttes az A38-ra.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.