Csík Zenekar

  • 2016. augusztus 17.

Snoblesse

A Kobuci kertben.
false

 

Fotó: Németh Dániel

Hogy mekkora a kereslet a Csík Zenekarra?

„Sok a munkánk, hál’ istennek. Hogy ne fásuljon el, ne zsibbadjon el az egész, meghatároztuk, hogy havonta legfeljebb hányszor lépünk fel. Nem érdemli meg a közönség, hogy csak fűrészeljünk fáradt arccal, nemtörődöm haknizásban. Ez korábban tíz volt, most, a nyári időszakban tizennégy lett. Ez is sok” – mondta el a Narancsnak néhány nyárral ezelőtt Csík János (a teljes interjú itt).

Az 1988-ban, Kecskeméten alakult, a népzenét a rockkal előszeretettel ötvöző zenekar alighanem ezen a nyáron is dúskált a felkérésekben.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.