A darab főállásban költő szerzőjét néhány éve alaposan kifaggattuk:
Magyar Narancs: Érdekli-e a kritika? Hová árazza be magát?
Szálinger Balázs: Mit szokás erre mondani? Persze, hogy érdekel a kritika. De erre csupa rossz válasz van: „túl sokat beszélnek rólam, túl keveset beszélnek rólam, pont a helyemen vagyok”. Rosszindulatú kritikával – ami rólam szólt – szerencsére még nem találkoztam. Olyannal igen, ami szerintem tévedett, de abból is lehet tanulni. A semmitmondó kritikából is lehet tanulni, mert ott az a helyzet, hogy ha az Isteni színjátékról szólna, akkor nem lenne semmitmondó az a kritika sem…
| ||
MN: Mennyit ér egy vers?
SZB: Attól függ, hol. Mondjuk bruttó nyolcezer forint, és rengeteg papírozás. Ezt én annyira nem bírom, hogy néha azt mondom, inkább előfizető leszek. Van olyan folyóirat, amire már 2013–14-ig elő vagyok fizetve.
MN: Van-e rangsor a folyóiratok közt? Hol a legrangosabb megjelenni?
SZB: A pályakezdőknél van ilyen, igen. Nekem a 2000 volt az első ilyen élményem. Az ember az ilyet sose felejti el: ahol még ismeretlenül tudott megjelenni, oda küldi később a legfontosabb verseit.
A teljes interjú itt olvasható (a 2000 azonban már nem olvasható, mert – ilyen a sors és a támogatások rendszere – megszűnt létezni). Arra nézve, hogy mennyit ér ma áfával egy magyar vers, sajnos nincsenek pontos információink, arról viszont, hogy milyen sokat ér a költő Köztársaság című kötete, melyben a most bemutatandó darab is szerepel, egészen pontos információink vannak, hiszen visszatérő szereplője volt a Narancs irodalmi sikerlistájának, kritikusunk pedig (az írás itt olvasható) odáig ment, hogy az utóbbi évek egyik legizgalmasabb irodalmi teljesítményének kiáltsa ki.
A kalózok fogságába került, fiatal Julius Caesarról szóló Szálinger-darab Zsámbékon látható három napon át. Részletek itt.
Előadások:
augusztus 19. (péntek) 20:00
augusztus 20. (szombat) 20:00
augusztus 21. (vasárnap) 20:00
