Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Egy őrült naplója

  • 2017. január 18.

Snoblesse

Gogol–Bodó–Keresztes – a nyerő hármas.
false

Keresztes Tamás (interjúnk vele itt) alakítja a realitásérzékkel hadilábon álló hivatalnokot Gogol „pétervári elbeszélésének” Bodó Viktor (interjúnk vele itt) által monodrámásított verziójában. A színésznek nem ez az első főszerepe Bodónál: rá épült a Katona József színházbeli híres Ledarálnakeltűntem is. Az Egy őrült naplója új változatának szövegkönyve több fordítás és az eredeti orosz példány összevetésével készült. Keresztes Tamás ismerős környezetben játszik, hiszen a díszletet is maga tervezte.


Előző cikk a rovatban Chagall és a bábok Chagall és a bábok
Következő cikk a rovatban ’56-os kamaszok a francia idegenlégióban ’56-os kamaszok a francia idegenlégióban

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Narancsblog

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Kritika

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

Kritika

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

Kritika

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Kritika

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.