|
Barcelona, 1934
Leningrád, 1941
Budapest, 1958
Részletek egy készülő regényből, döbbenetes zenékkel, filmekkel, tűpontos kezdéssel!
|
Barcelona, 1934
Leningrád, 1941
Budapest, 1958
Részletek egy készülő regényből, döbbenetes zenékkel, filmekkel, tűpontos kezdéssel!
Arról cikkeztünk, hogy a Fideszhez igen közel álló roma szervezeteknél kötött ki nagyjából 450 millió forint pályázati pénz.
Zelcsényi Miklós egy triatlonversenyére az Orbán fogorvosa által vezetett szövetség adott pénzt, aminek egy része aztán visszacsorgott a fogorvos köreihez.
Szerinte a Fidesznek már csak a hazugságcunami maradt, de minden magyar érdeke, hogy a kormánypárt mielőbb elbukja a választást.
A tavalyi EU-csúcs idején bár nem oda foglaltak volna, végül a Tiborcz István tulajdonában álló Dorothea Hotelben szállásolták el a finn delegációt.
A bíróság szerint Portik Tamás Gyárfás Tamás felkérésére bízta meg Jozef Rohac szlovák bérgyilkost Fenyő János meggyilkolásával, ezért mindketten felbujtónak minősülnek.
A miniszter a kormányinfón egy kérdésre kifejtette, Kollár Kinga tiszás európai parlamenti képviselőnél semmi sem utal arra, hogy Magyarország volna a hazája.
Vitályos Eszter azt kérte, küldjenek mást a kormányinfóra, de a lap szerint nem Vitályos mondhatja meg, kit küldenek.
Egy fideszes fórumon beszélt arról Rétvári Bence államtitkár, hogy mi kell ahhoz, hogy a Fidesz legyőzze Magyar Pétert.
A felmérés szerint a Tisza a teljes népességben is 6 százalékponttal előzi meg a Fideszt.
Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.
Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.
Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.