Weöres és Fekete

  • 2017. március 1.

Snoblesse

Mennyekbe vágtató prolibusz a Sufniban.
false

A Katona hagyományosan jól áll Weöresből (Szent György és a Sárkány, Gilgames, A kétfejű fenevad), azóta pedig még jobban áll, hogy Fekete Ernő a Sufniban útjára indította a Mennyekbe vágtató prolibuszt harminc Weöres-verssel az utaslistán. Az előadás nem hosszabb egy óránál, de sok minden belefér Weöresből, a verseken túl például a költő kreatív borhoz jutási technikája is, melyet az tud csak értékelni igazán, akire zárta már rá a lakásajtót szeretett hitvese (Weöres esetében például Károlyi Amy). Fekete Ernő otthonosan mozog Weöresék lakásában – mint azt a csak nagy ritkán dicsérő, néhai kritikus megjegyezte: a színész „érti a költőt”. Kell-e ennél nagyobb dicséret?!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.