Várj, míg sötét lesz

  • 2017. február 28.

Snoblesse

Audrey Hepburn szerepében Kovács Patrícia.
false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Kis történeti áttekintés következik, ígérjük, tényleg csak egy kicsi: Frederick Knott Wait Until Dark című darabját először 1966-ban adták elő, a Broadwayn bemutatkozó produkció rendezője pedig Arthur Penn volt, akit egy évvel később, mint a Bonnie és Clyde rendezőjét ünnepelte a világ. Az eredeti verzióban olyan nagyágyúk játszottak, mint Lee Remick és Robert Duvall, harminc évvel később pedig Quentin Tarantinót és Marisa Tomeit láthatták a szerencsések a darab sokadik felújításában.

Meg kell említenünk mindenképp a filmváltozatot is, melyben Audrey Hepburn adta a gyanútlanul hazaérkező, vak háziasszonyt, akinek Greenwich Village-i otthonába három marcona alak tör be, és valamit – vajh’ ki tudja, mit? – nagyon keresnek.

Aki nem szeretné idő előtt megtudni, hogy mi a nagy keresés célja, messze kerülje el a Wait Until Dark Wikipédia-oldalt – annyit viszont nyugodt szívvel elárulhatunk, hogy a magyar változatban (rendezte: Novák Eszter) Kovács Patrícia (interjúnk vele itt), Szabó Kimmel Tamás, Nagy Dániel Viktor, Ficzere Béla és Horváth Virgil játsszák a főbb, egyszersmind egyedüli szerepeket.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.