Várj, míg sötét lesz

  • 2017. február 28.

Snoblesse

Audrey Hepburn szerepében Kovács Patrícia.
false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Kis történeti áttekintés következik, ígérjük, tényleg csak egy kicsi: Frederick Knott Wait Until Dark című darabját először 1966-ban adták elő, a Broadwayn bemutatkozó produkció rendezője pedig Arthur Penn volt, akit egy évvel később, mint a Bonnie és Clyde rendezőjét ünnepelte a világ. Az eredeti verzióban olyan nagyágyúk játszottak, mint Lee Remick és Robert Duvall, harminc évvel később pedig Quentin Tarantinót és Marisa Tomeit láthatták a szerencsések a darab sokadik felújításában.

Meg kell említenünk mindenképp a filmváltozatot is, melyben Audrey Hepburn adta a gyanútlanul hazaérkező, vak háziasszonyt, akinek Greenwich Village-i otthonába három marcona alak tör be, és valamit – vajh’ ki tudja, mit? – nagyon keresnek.

Aki nem szeretné idő előtt megtudni, hogy mi a nagy keresés célja, messze kerülje el a Wait Until Dark Wikipédia-oldalt – annyit viszont nyugodt szívvel elárulhatunk, hogy a magyar változatban (rendezte: Novák Eszter) Kovács Patrícia (interjúnk vele itt), Szabó Kimmel Tamás, Nagy Dániel Viktor, Ficzere Béla és Horváth Virgil játsszák a főbb, egyszersmind egyedüli szerepeket.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.