Szóljon hangosan a Hair!

  • 2016. június 15.

Snoblesse

Nem a film, a musical. Ahogy azt Mohácsi János elképzeli.
false

Aki látta, és ki ne látta volna Milos Forman filmváltozatát, annak jó, de hiába a mozgóképes jártasság, mert Mohácsi János Hairje éppen csak köszönő viszonyban van Forman formabontó filmjével. Annál több köze van James Radno, Gerome Ragni (szöveg) és Galt MacDermot (zene) musicaljéhez, melyet megannyi visszautasítás után végül Joseph Papp mutatott be 1967-ben, mint off-Broadway-előadást. A művelt nyugati közönség (és az 50 dolláros valutakerettel utazó magyarság) először láthatott meztelen színészeket és hallhatott cifra káromkodásokat színpadon – az azóta eltelt több mint 50 év során volt időnk hozzáedződni a pucérkodáshoz és a vaskos verbalitáshoz is. Mohácsi János és csapata (magyar dalszövegek: Závada Péter, koreográfus: Bodor Johanna) nem nosztalgiatripre, hanem egy nagyon is friss happeningre hívják a Hairre vágyókat.

Szereplők: Szabó Kimmel Tamás, Lábodi Ádám, Radnay Csilla, Pető Kata, Lovas Rozi, Boros Anna, Formán Bálint, Mátyássy Bence és még sokan mások.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.