Szóljon hangosan a Hair!

  • 2016. június 15.

Snoblesse

Nem a film, a musical. Ahogy azt Mohácsi János elképzeli.
false

Aki látta, és ki ne látta volna Milos Forman filmváltozatát, annak jó, de hiába a mozgóképes jártasság, mert Mohácsi János Hairje éppen csak köszönő viszonyban van Forman formabontó filmjével. Annál több köze van James Radno, Gerome Ragni (szöveg) és Galt MacDermot (zene) musicaljéhez, melyet megannyi visszautasítás után végül Joseph Papp mutatott be 1967-ben, mint off-Broadway-előadást. A művelt nyugati közönség (és az 50 dolláros valutakerettel utazó magyarság) először láthatott meztelen színészeket és hallhatott cifra káromkodásokat színpadon – az azóta eltelt több mint 50 év során volt időnk hozzáedződni a pucérkodáshoz és a vaskos verbalitáshoz is. Mohácsi János és csapata (magyar dalszövegek: Závada Péter, koreográfus: Bodor Johanna) nem nosztalgiatripre, hanem egy nagyon is friss happeningre hívják a Hairre vágyókat.

Szereplők: Szabó Kimmel Tamás, Lábodi Ádám, Radnay Csilla, Pető Kata, Lovas Rozi, Boros Anna, Formán Bálint, Mátyássy Bence és még sokan mások.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.