Bloomsday Szombathelyen

  • 2012. június 12.

Snoblesse

Az Ulyssest és James Joyce-t ünnepli a város, mely Leopold Bloom apjának szülőhelye.


Kis lépés volt Dublin történetében, de nagy lépés volt a világirodalomban James Joyce Ulyssese. Kis lépés volt az Ulysses történetében, de nagy lépés Szombathely és a mű kapcsolatában 1994, ez volt az első év ugyanis, amikor a hazai Joyce-rajongók megünnepelték június 16-át, hiszen ez az a nap (1904. június 16.) Leopold Bloom életének egy napja, melyről közel 700 oldalon az Ulysses szól. És miért éppen Szombathely? Nos, azon egyszerű oknál fogva, mert ez a város Virág Rudolf, Leopold Bloom apjának szülővárosa – soha rosszabb apropót a Bloomsday (nem összekeverendő az ítétetnapot jelentő doomsdayjel) megünneplésére. Az ünnep azóta hivatalos formát, James Joyce pedig szoborformát öltött – életnagyságú szobrát 2005-ben avatták fel az ír–magyar barátság jegyében. Szombathely városa idén is megüli a Bloomsdayt: lesz felolvasás, hagyományos pecsételés, ír kocsmazene, kiállítás, sör, koncert és könyvbemutató is: Takács Ferenc, a Joyce Társaság elnöke mutatja be a nemrég megjelent, új  Ulysses-fordítást, melynek fülszövegében – igen méltánylandó módon – Szerb Antal kekeckedő sorai is helyet kaptak: „Joyce-nak az egész világon igen nagy tekintélye volt, mint sok mindenkinek, akit senki sem ért meg, de senki sem meri bevallani. Ha valaki intellektuális körökben megkockáztatta kifogásait, lenéző mosolyok fogadták. Most már meghalt; halottakról vagy jót, vagy semmit. Most már talán sohasem szabad bevallani, hogy blöff volt az egész."

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.