Bloomsday Szombathelyen

  • 2012. június 12.

Snoblesse

Az Ulyssest és James Joyce-t ünnepli a város, mely Leopold Bloom apjának szülőhelye.


Kis lépés volt Dublin történetében, de nagy lépés volt a világirodalomban James Joyce Ulyssese. Kis lépés volt az Ulysses történetében, de nagy lépés Szombathely és a mű kapcsolatában 1994, ez volt az első év ugyanis, amikor a hazai Joyce-rajongók megünnepelték június 16-át, hiszen ez az a nap (1904. június 16.) Leopold Bloom életének egy napja, melyről közel 700 oldalon az Ulysses szól. És miért éppen Szombathely? Nos, azon egyszerű oknál fogva, mert ez a város Virág Rudolf, Leopold Bloom apjának szülővárosa – soha rosszabb apropót a Bloomsday (nem összekeverendő az ítétetnapot jelentő doomsdayjel) megünneplésére. Az ünnep azóta hivatalos formát, James Joyce pedig szoborformát öltött – életnagyságú szobrát 2005-ben avatták fel az ír–magyar barátság jegyében. Szombathely városa idén is megüli a Bloomsdayt: lesz felolvasás, hagyományos pecsételés, ír kocsmazene, kiállítás, sör, koncert és könyvbemutató is: Takács Ferenc, a Joyce Társaság elnöke mutatja be a nemrég megjelent, új  Ulysses-fordítást, melynek fülszövegében – igen méltánylandó módon – Szerb Antal kekeckedő sorai is helyet kaptak: „Joyce-nak az egész világon igen nagy tekintélye volt, mint sok mindenkinek, akit senki sem ért meg, de senki sem meri bevallani. Ha valaki intellektuális körökben megkockáztatta kifogásait, lenéző mosolyok fogadták. Most már meghalt; halottakról vagy jót, vagy semmit. Most már talán sohasem szabad bevallani, hogy blöff volt az egész."

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.