Bloomsday Szombathelyen

  • 2012. június 12.

Snoblesse

Az Ulyssest és James Joyce-t ünnepli a város, mely Leopold Bloom apjának szülőhelye.


Kis lépés volt Dublin történetében, de nagy lépés volt a világirodalomban James Joyce Ulyssese. Kis lépés volt az Ulysses történetében, de nagy lépés Szombathely és a mű kapcsolatában 1994, ez volt az első év ugyanis, amikor a hazai Joyce-rajongók megünnepelték június 16-át, hiszen ez az a nap (1904. június 16.) Leopold Bloom életének egy napja, melyről közel 700 oldalon az Ulysses szól. És miért éppen Szombathely? Nos, azon egyszerű oknál fogva, mert ez a város Virág Rudolf, Leopold Bloom apjának szülővárosa – soha rosszabb apropót a Bloomsday (nem összekeverendő az ítétetnapot jelentő doomsdayjel) megünneplésére. Az ünnep azóta hivatalos formát, James Joyce pedig szoborformát öltött – életnagyságú szobrát 2005-ben avatták fel az ír–magyar barátság jegyében. Szombathely városa idén is megüli a Bloomsdayt: lesz felolvasás, hagyományos pecsételés, ír kocsmazene, kiállítás, sör, koncert és könyvbemutató is: Takács Ferenc, a Joyce Társaság elnöke mutatja be a nemrég megjelent, új  Ulysses-fordítást, melynek fülszövegében – igen méltánylandó módon – Szerb Antal kekeckedő sorai is helyet kaptak: „Joyce-nak az egész világon igen nagy tekintélye volt, mint sok mindenkinek, akit senki sem ért meg, de senki sem meri bevallani. Ha valaki intellektuális körökben megkockáztatta kifogásait, lenéző mosolyok fogadták. Most már meghalt; halottakról vagy jót, vagy semmit. Most már talán sohasem szabad bevallani, hogy blöff volt az egész."

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.