Bloomsday Szombathelyen

  • 2012. június 12.

Snoblesse

Az Ulyssest és James Joyce-t ünnepli a város, mely Leopold Bloom apjának szülőhelye.


Kis lépés volt Dublin történetében, de nagy lépés volt a világirodalomban James Joyce Ulyssese. Kis lépés volt az Ulysses történetében, de nagy lépés Szombathely és a mű kapcsolatában 1994, ez volt az első év ugyanis, amikor a hazai Joyce-rajongók megünnepelték június 16-át, hiszen ez az a nap (1904. június 16.) Leopold Bloom életének egy napja, melyről közel 700 oldalon az Ulysses szól. És miért éppen Szombathely? Nos, azon egyszerű oknál fogva, mert ez a város Virág Rudolf, Leopold Bloom apjának szülővárosa – soha rosszabb apropót a Bloomsday (nem összekeverendő az ítétetnapot jelentő doomsdayjel) megünneplésére. Az ünnep azóta hivatalos formát, James Joyce pedig szoborformát öltött – életnagyságú szobrát 2005-ben avatták fel az ír–magyar barátság jegyében. Szombathely városa idén is megüli a Bloomsdayt: lesz felolvasás, hagyományos pecsételés, ír kocsmazene, kiállítás, sör, koncert és könyvbemutató is: Takács Ferenc, a Joyce Társaság elnöke mutatja be a nemrég megjelent, új  Ulysses-fordítást, melynek fülszövegében – igen méltánylandó módon – Szerb Antal kekeckedő sorai is helyet kaptak: „Joyce-nak az egész világon igen nagy tekintélye volt, mint sok mindenkinek, akit senki sem ért meg, de senki sem meri bevallani. Ha valaki intellektuális körökben megkockáztatta kifogásait, lenéző mosolyok fogadták. Most már meghalt; halottakról vagy jót, vagy semmit. Most már talán sohasem szabad bevallani, hogy blöff volt az egész."

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.