XXL: Xiu Xiu & Larsen

  • 2012. június 12.

Snoblesse

Váratlan zenei ötletrohamok, szórakoztató avantpopkísérletek – egy amerikai és egy olasz csapat küzd vállvetve az Akváriumban.


A már tíz éve pályán lévő Xiu Xiu (nevük, mely egy Joan Chen által főszerepelt 1998-as filmből származik, „su su”-nak ejtendő) nehezen behatárolható, talán nem is mindig könnyen befogadható, de némi ráhangolódás után kivételes élményt nyújtó zenékkel szolgál az ínyenc közönség számára. A Xiu Xiut gyakorlatilag Jamie Stewart gitáros/billentyűs/mindenes/énekes/zeneszerző hozta világra és ő is üzemelteti – mostanában leginkább a zenebohóci ambícióktól sem mentes Angela Seo közreműködésével. Szerencsére többször is voltak nálunk (koncertbeszámolónk itt), így többen is láthatták már, mint varázsolnak saját univerzumot a színpadra – pusztán gitáron és szintin elővezetett, lélekemelő akkordok, Stewart fejhangú vokálja, hajmeresztő szövegei, elektronikus csipogás, technoid tánczenei lüktetés és a lehető legfurcsább ütős instrumentumok segítségével. A négytagú olasz, a szcénában legendának számító, amúgy dallamgazdag posztrockszerű zenéket játszó Larsen-formációval sem most kezdődött XXL név alatt futó együttműködésük. 2005-ben és 2007-ben is kiadtak egy-egy közös albumot (¡Ciaütistico!, ¿Spicchiology?), idén pedig Düde címen gyártottak egy nagylemeznyi zeneanyagot (pedig a Xiu Xiu is saját, a kritika által igen jól fogadott albumot adott ki Always címen!), s most ezzel turnéznak, többek között az Akváriumban.

 

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.