XXL: Xiu Xiu & Larsen

  • 2012. június 12.

Snoblesse

Váratlan zenei ötletrohamok, szórakoztató avantpopkísérletek – egy amerikai és egy olasz csapat küzd vállvetve az Akváriumban.


A már tíz éve pályán lévő Xiu Xiu (nevük, mely egy Joan Chen által főszerepelt 1998-as filmből származik, „su su”-nak ejtendő) nehezen behatárolható, talán nem is mindig könnyen befogadható, de némi ráhangolódás után kivételes élményt nyújtó zenékkel szolgál az ínyenc közönség számára. A Xiu Xiut gyakorlatilag Jamie Stewart gitáros/billentyűs/mindenes/énekes/zeneszerző hozta világra és ő is üzemelteti – mostanában leginkább a zenebohóci ambícióktól sem mentes Angela Seo közreműködésével. Szerencsére többször is voltak nálunk (koncertbeszámolónk itt), így többen is láthatták már, mint varázsolnak saját univerzumot a színpadra – pusztán gitáron és szintin elővezetett, lélekemelő akkordok, Stewart fejhangú vokálja, hajmeresztő szövegei, elektronikus csipogás, technoid tánczenei lüktetés és a lehető legfurcsább ütős instrumentumok segítségével. A négytagú olasz, a szcénában legendának számító, amúgy dallamgazdag posztrockszerű zenéket játszó Larsen-formációval sem most kezdődött XXL név alatt futó együttműködésük. 2005-ben és 2007-ben is kiadtak egy-egy közös albumot (¡Ciaütistico!, ¿Spicchiology?), idén pedig Düde címen gyártottak egy nagylemeznyi zeneanyagot (pedig a Xiu Xiu is saját, a kritika által igen jól fogadott albumot adott ki Always címen!), s most ezzel turnéznak, többek között az Akváriumban.

 

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.