XXL: Xiu Xiu & Larsen

  • 2012. június 12.

Snoblesse

Váratlan zenei ötletrohamok, szórakoztató avantpopkísérletek – egy amerikai és egy olasz csapat küzd vállvetve az Akváriumban.


A már tíz éve pályán lévő Xiu Xiu (nevük, mely egy Joan Chen által főszerepelt 1998-as filmből származik, „su su”-nak ejtendő) nehezen behatárolható, talán nem is mindig könnyen befogadható, de némi ráhangolódás után kivételes élményt nyújtó zenékkel szolgál az ínyenc közönség számára. A Xiu Xiut gyakorlatilag Jamie Stewart gitáros/billentyűs/mindenes/énekes/zeneszerző hozta világra és ő is üzemelteti – mostanában leginkább a zenebohóci ambícióktól sem mentes Angela Seo közreműködésével. Szerencsére többször is voltak nálunk (koncertbeszámolónk itt), így többen is láthatták már, mint varázsolnak saját univerzumot a színpadra – pusztán gitáron és szintin elővezetett, lélekemelő akkordok, Stewart fejhangú vokálja, hajmeresztő szövegei, elektronikus csipogás, technoid tánczenei lüktetés és a lehető legfurcsább ütős instrumentumok segítségével. A négytagú olasz, a szcénában legendának számító, amúgy dallamgazdag posztrockszerű zenéket játszó Larsen-formációval sem most kezdődött XXL név alatt futó együttműködésük. 2005-ben és 2007-ben is kiadtak egy-egy közös albumot (¡Ciaütistico!, ¿Spicchiology?), idén pedig Düde címen gyártottak egy nagylemeznyi zeneanyagot (pedig a Xiu Xiu is saját, a kritika által igen jól fogadott albumot adott ki Always címen!), s most ezzel turnéznak, többek között az Akváriumban.

 

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.