Kétszázötven gyerekkel - Vári Bertalan koreográfus

  • rés a présen
  • 2015. június 12.

Snoblesse

A Budapesti Fesztiválzenekar és 250 gyerek - június 18-án a Hősök terén.

rés a présen: 2011-ben saját zsebből alapítottál társulatot. Mi újság azóta a Varidance-szel?

Vári Bertalan: Ötpáros együttes, öt fiú, öt lány és én. Van egy négy-öt egész estés repertoárunk. Magánpénzből próbáltam megvalósítani, de nem igazán úgy sikerült, ahogy terveztem. Szerencsére két éve felkértek, hogy legyek a Dunaújvárosi Bartók Táncszínház vezetője, és azzal a feltétellel vállaltam azt a munkát, hogy odavihetem a csapatomat. Próbáljuk nem összemosni a két repertoárt, de a két csapat tulajdonképpen már ugyanaz.

rap: Miben hoztatok ti ott újat?

VB: Más látásmódot alakítottunk ki. A visszajelzések alapján nem rossz, még a régi csapat rajongói is szeretik.

false

rap: Hogy néz ki a repertoár?

VB: A vállalásunk az, hogy évi egy közös produkciót kell létrehoznunk a Bartók Kamaraszínház színészeivel, és két saját előadást. A legutóbbi produkciónk a színházzal az Anconai szerelmesek, amelyet Csizmadia Tibor rendezett, és én voltam a koreográfusa. Előtte Play címmel egy gyerekdarabot csinált két táncosom, Hermicz Albert és Pap Éva. Még azelőtt készítettük az egri színház tánctagozatával és Topolánszky Tamással a Szaffi című gyerek­előadást és annak felnőttváltozatát, a Cigánybárót.

rap: Hol látható a Bartók Táncszínház, illetve a Varidance a nyáron?

VB: A színházzal nyári szünet következik. A Varidance-szel lesz nyári projektünk is, augusztus 20-án megyünk a Canadian National Expóra, ahová nyolc-tíz országból hívnak táncegyütteseket évente. Látták a YouTube-on az egyik produkciónkat, és meghívtak. Az expo ideje alatt két hétig mindennap fellépünk, kétszer fél órát. Megyünk még a Szarvasi Víziszínpadra, a Szaffival a Győri Táncfesztiválra és hamarosan lesz a TérTáncKoncert projektem a Budapesti Fesztiválzenekarral.

rap: Mikor lesz a TérTáncKoncert, és hogyan jött létre az előadás?

VB: Fischer Ivánnal tavaly együtt dolgoztam a Vörös tehén című operán, amelyet aztán bemutattak Berlinben, a Millenárison és a Vígszínházban is. Az volt az első találkozásunk. Jó volt együtt dolgozni, tudta pontosan, hogy mit akar. Idén felhívott ismét, hogy mi lenne, ha összeszednénk különböző iskolákat az országból, és betaníttatnánk nekik egy koreográfiát. Június 18-án a Hősök terén lesz látható ennek az eredménye a TérTáncKoncert kapcsán. A BFZ játssza Mendelssohn Szentivánéji álmát, és közben táncolnak az általános iskolások. Őket úgy találtuk és tanítottuk be, hogy a BFZ kiválasztott tíz iskolát az országban Kisvárdától Apátfalváig, hogy roma és nem roma származású diákok együtt táncoljanak. A kapcsolataim révén összeszedtem az iskolák közelében élő táncosokat, tánctanárokat, akiknek elküldtem az általam kitalált, eltáncolt és felvett koreográfiát filmen. Próbáltam olyan mozdulatsorokat kitalálni, ami látványos, de olyan gyerekek is meg tudják csinálni, akik nem rendelkeznek táncos elő­élettel. Januártól heti rendszerességgel próbálnak a tanárok a gyerekekkel. Ha ráértem, magam is megnéztem, hogy állnak. Aznapra, mikor megérkeznek, már mindenki tudja majd a dolgát, és kétszer-háromszor össze tudunk próbálni a helyszínen is. A nagyszínpad előtti placcon lesz az előadás, 250 gyerek részvételével.

rap: Mit üzen ez az akció?

VB: Amit Iván el akart ezzel érni, hogy a mai gyerekek is élvezzék a komolyzenét, illetve a roma és nem roma fiatalok együtt találkozzanak ezzel a zenével, és élvezzék a közös munkát. Azt gondolom én is, hogy a tánc mindenkié.

rap: Mik a terveid a következő évadra?

VB: Minél több helyen fellépni, és új műsorokat készíteni. A Bartókkal a Rómeó és Júlia című táncmű lesz az évadkezdés, kicsit másképp, mint azt megszoktuk.

rap: Mi a legfontosabb a táncban?

VB: Azok az érzések, amiket ki tud váltani az emberekből.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.