Leon Vynehall a Corvintetőn

  • 2014. február 19.

Snoblesse

Az újsulis brit house egyik új fejedelme dögös és menő zenéket pakol Pest tetején.
false

Az utóbbi években látványosan megújult a brit elektronikus tánczene, s korábban szinte már tetszhalottnak tűnő stílusok keltek új életre – a vérfrissítéshez elég volt beoltani őket némi inspirációval és innovatív szellemmel. A klasszikus detroiti (techno) és chicagói (house) hangzás lépett frigyre a dubstep- és garage-előzményektől megihletett, bass music típusú kopogós-ropogós ütemekkel: eme egyszerre üdítően frissnek és elegánsan retrónak ható elektronikus tánczenei univerzum egyik központi figurája a Leon Vynehall néven alkotó Topp Thomas Oliver. Az utóbbi két évben a legjobb kiadóknál adta ki friss, gusztusos, szórakoztatva táncoltató zenéit (Well Rounded Housing Project, 3024, Aus Music, ManMakeMusic) – nem is szólva a magyar fülnek különösen viccesen hangzó Laszlo Dancehall projektjéről (amit Christian Piersszel közösen működtet, s ahol a kényszeresen feltörő flashbacket gerjesztő zenei hangulatok dominálnak). Szettjeiben szellemesen keveri a lo fi house-t, a berlini techno, a bass music bombákat és UK garage-ból építkező szerzeményeket – ami minimum vidám estét sejtet. Hazai részről a LavaLava és a Deepbeats csapatok teszik hozzá az estéhez a maguk jól megválogatott lemezeit.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.