Leon Vynehall a Corvintetőn

  • 2014. február 19.

Snoblesse

Az újsulis brit house egyik új fejedelme dögös és menő zenéket pakol Pest tetején.
false

Az utóbbi években látványosan megújult a brit elektronikus tánczene, s korábban szinte már tetszhalottnak tűnő stílusok keltek új életre – a vérfrissítéshez elég volt beoltani őket némi inspirációval és innovatív szellemmel. A klasszikus detroiti (techno) és chicagói (house) hangzás lépett frigyre a dubstep- és garage-előzményektől megihletett, bass music típusú kopogós-ropogós ütemekkel: eme egyszerre üdítően frissnek és elegánsan retrónak ható elektronikus tánczenei univerzum egyik központi figurája a Leon Vynehall néven alkotó Topp Thomas Oliver. Az utóbbi két évben a legjobb kiadóknál adta ki friss, gusztusos, szórakoztatva táncoltató zenéit (Well Rounded Housing Project, 3024, Aus Music, ManMakeMusic) – nem is szólva a magyar fülnek különösen viccesen hangzó Laszlo Dancehall projektjéről (amit Christian Piersszel közösen működtet, s ahol a kényszeresen feltörő flashbacket gerjesztő zenei hangulatok dominálnak). Szettjeiben szellemesen keveri a lo fi house-t, a berlini techno, a bass music bombákat és UK garage-ból építkező szerzeményeket – ami minimum vidám estét sejtet. Hazai részről a LavaLava és a Deepbeats csapatok teszik hozzá az estéhez a maguk jól megválogatott lemezeit.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.