Lola Arias: Az év, amikor születtem

  • 2013. november 8.

Snoblesse

Fényképek, levelek, magnókazetták, régi ruhák, fikció és valóság, közügy és magántörténelem és egy narancsos szerző a Trafóban.
false

Legutóbb akkor hallottunk – a popkultúra berkein belül – Pinochetről, amikor a No című film megmutatta, miként sikerült egy reklámkampánynak legyőznie a chilei diktátort. (Kritikusunk így írt – a teljes szöveg itt – a jól sikerült filmes vállalkozásról: Az a fajta „rendszerváltó” film, amit annyira hiányolunk az elmúlt 20 év hazai terméséből.) Most a színházba járók kapnak egy jó adagot Pinochetről és koráról. Az argentin Lola Arias a dokumentumszínház eszközeivel idézi meg a diktatúra éveit: Az év, amikor születtem című előadásában az 1970-es, 80-as években született gyerekek rekonstruálják szüleik életét. 18.30-tól Kovácsy Tibor, lapunk munkatársa tart korreferátumot Chiléről.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.