Lola Arias: Az év, amikor születtem

  • 2013. november 8.

Snoblesse

Fényképek, levelek, magnókazetták, régi ruhák, fikció és valóság, közügy és magántörténelem és egy narancsos szerző a Trafóban.
false

Legutóbb akkor hallottunk – a popkultúra berkein belül – Pinochetről, amikor a No című film megmutatta, miként sikerült egy reklámkampánynak legyőznie a chilei diktátort. (Kritikusunk így írt – a teljes szöveg itt – a jól sikerült filmes vállalkozásról: Az a fajta „rendszerváltó” film, amit annyira hiányolunk az elmúlt 20 év hazai terméséből.) Most a színházba járók kapnak egy jó adagot Pinochetről és koráról. Az argentin Lola Arias a dokumentumszínház eszközeivel idézi meg a diktatúra éveit: Az év, amikor születtem című előadásában az 1970-es, 80-as években született gyerekek rekonstruálják szüleik életét. 18.30-tól Kovácsy Tibor, lapunk munkatársa tart korreferátumot Chiléről.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.