Brutális, mániákus lárma - Lydia Lunch énekes

  • rés a présen
  • 2013. december 5.

Snoblesse

A New York-i zajzene örök boszorkánya ezúttal Budapesten törli el a hagyományos zenét. Interjú.

rés a présen: A 70-es évek vége óta kiadtál számtalan radikális zajlemezt, írtál verseket, önéletrajzot, szerepeltél underground filmekben, és még egy szakácskönyvet is megjelentettél. Melyik az a szó szerinted, amelyik a legjobban jellemzi a munkásságodat?

Lydia Lunch: A konfliktuskereső.

false

rap: A Retrovirus projekttel, amellyel december 8-án az A38 hajón is fellépsz, a zenei múltadba kalandozol. Mi inspirált?

LL: Új életet akartam lehelni egy olyan zenébe - brutális, mániákus lármába -, amit a nagy többség nem hallott, amikor ezek a lemezeim megjelentek.

rap: Mely zenészek hatottak rád a legjobban?

LL: Albert Ayler és David Bowie, a zenekarok közül pedig a Stooges és a Doors.

rap: A nemrég kiadott koncertlemezeteken nagyon brutálisan játszik a zenekarod. Stúdióalbumot nem akarsz velük?

LL: Nem igazán. Az élő felvétel tudja tökéletesen megragadni ennek a zenének a leglényegét.

rap: Hogyan választottad ki a Retrovirus zenészeit?

LL: Bob Berttel, aki korábban a Sonic Youthban és a Pussy Galore-ban is dobolt, mindig is együtt akartam dolgozni. A gitáros, Weasel Walter egy zseni, aki nagyon jól ismeri a lemezeimet, és pontosan tudja, hogy merre akarok haladni vele. Tim Dahl pedig megteremti mindehhez a pszichodinamikus alapokat.

rap: Mit jelent ma a zajzene fogalma?

LL: A hagyományos zene eltörlését.

rap: Ma is úgy gondolod, hogy a rockzene túl biztonságos?

LL: Inkább túl puha.

rap: Büszkévé vagy inkább szomorúvá tesz, hogy Richard Kern vad underground filmjeit, amelyekben te is szerepeltél, ma a világ legnevesebb múzeumaiban lehet megtekinteni?

LL: Vidám szívvel nevetek, amikor arra gondolok, hogy ezt a jól felfogott nyilvános pszichoterápiát felemelték a magas művészet rangjára.

rap: Szex, drogok, rock 'n' roll - melyiket választod manapság?

LL: Mindhárom közös, röhejesen durva támadását.

rap: Mi a legnevetségesebb dolog, amit valaha hallottál magadról?

LL: Semmi sem lehet nevetségesebb, botrányosabb vagy felháborítóbb mindannál, amit az életem során eddig beismertem. Lehet válogatni közülük!

Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.