rés a présen: A 70-es évek vége óta kiadtál számtalan radikális zajlemezt, írtál verseket, önéletrajzot, szerepeltél underground filmekben, és még egy szakácskönyvet is megjelentettél. Melyik az a szó szerinted, amelyik a legjobban jellemzi a munkásságodat?
Lydia Lunch: A konfliktuskereső.
| ||
rap: A Retrovirus projekttel, amellyel december 8-án az A38 hajón is fellépsz, a zenei múltadba kalandozol. Mi inspirált?
LL: Új életet akartam lehelni egy olyan zenébe - brutális, mániákus lármába -, amit a nagy többség nem hallott, amikor ezek a lemezeim megjelentek.
rap: Mely zenészek hatottak rád a legjobban?
LL: Albert Ayler és David Bowie, a zenekarok közül pedig a Stooges és a Doors.
rap: A nemrég kiadott koncertlemezeteken nagyon brutálisan játszik a zenekarod. Stúdióalbumot nem akarsz velük?
LL: Nem igazán. Az élő felvétel tudja tökéletesen megragadni ennek a zenének a leglényegét.
rap: Hogyan választottad ki a Retrovirus zenészeit?
LL: Bob Berttel, aki korábban a Sonic Youthban és a Pussy Galore-ban is dobolt, mindig is együtt akartam dolgozni. A gitáros, Weasel Walter egy zseni, aki nagyon jól ismeri a lemezeimet, és pontosan tudja, hogy merre akarok haladni vele. Tim Dahl pedig megteremti mindehhez a pszichodinamikus alapokat.
rap: Mit jelent ma a zajzene fogalma?
LL: A hagyományos zene eltörlését.
rap: Ma is úgy gondolod, hogy a rockzene túl biztonságos?
LL: Inkább túl puha.
rap: Büszkévé vagy inkább szomorúvá tesz, hogy Richard Kern vad underground filmjeit, amelyekben te is szerepeltél, ma a világ legnevesebb múzeumaiban lehet megtekinteni?
LL: Vidám szívvel nevetek, amikor arra gondolok, hogy ezt a jól felfogott nyilvános pszichoterápiát felemelték a magas művészet rangjára.
rap: Szex, drogok, rock 'n' roll - melyiket választod manapság?
LL: Mindhárom közös, röhejesen durva támadását.
rap: Mi a legnevetségesebb dolog, amit valaha hallottál magadról?
LL: Semmi sem lehet nevetségesebb, botrányosabb vagy felháborítóbb mindannál, amit az életem során eddig beismertem. Lehet válogatni közülük!
