Manu Chao a Szigeten

  • 2016. augusztus 3.

Snoblesse

José-Manuel Thomas Arthur Chao és kisegyüttese ismét nálunk ijeszti az esőt.
false

„Manu Chao jelentős tetteket hajtott végre Pesten, már a koncertje előtt. Előbb a beugrók árát csökkentették – ötezer-ötszázról négyezerre – a közbenjárására, majd a szakadó esőnek vetett véget a fél kilences kezdetre. Nem alaptalanul istenítették hát a fedetlen PeCsát kitöltő rajongói, de az tényleg a legkevesebb, hogy a sóbiznisz különleges népmesei hősének tekintsük” – írtuk róla jó néhány éve budapesti koncertje alkalmából. Nos, „a sóbiznisz különleges népmesei hőse” ismét Budapesten száll szembe az időjárással, ámbár arról nem érkeztek hírek, hogy a jegyárakkal és a globalista világgal szemben készül-e bármiféle intervencióra. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy José-Manuel Thomas Arthur Chao ismét nekünk játssza a a Bongo Bongot, a Clandestinót és a Rainin’ in Paradize-t.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.