„Mindig szembementünk” - Fehér Viktor dobos

  • rés a présen
  • 2016. augusztus 3.

Snoblesse

Kerekes Band Erdőbényén

rés a présen: Emlékszel az első Kerekes Band-koncertre?

Fehér Viktor: Az elsőre sajnos nem, de biztosan nagyon amatőr volt. A kezdet mindig nehéz, de legalább egy csomó vicces sztorink van, amik utólag nagyon tudnak hiányozni. Volt, hogy leállt egy koncert, mert a színpad melletti fagyiárus kihúzta a konnektorból az erősítőt, hogy bedugja a fagylaltgépét. Volt, amikor vidéken meg akartak verni minket, mert a közönség azt hitte, hogy valami bálzenét fog kapni. Amikor profivá válik az ember, minden szabályozott lesz. Mindenki azért dolgozik, hogy ne legyen semmi malőr.

rap: Honnan érkeztél a zenekarba?

false

FV: Amikor testvéremmel, Zsomborral megalapítottuk a bandát, csak annyit szerettünk volna, hogy a Kerekes legyen a legjobb moldvai-gyimesi népzenei együttes. Aztán rá kellett jöjjünk, hogy mi nem Moldvában születtünk, hanem Egerben, és a zene is olyan, mint a borkészítés, akkor izgalmas, ha megjelenik benne a terroir jelleg. Ha ez megvan, akkor valami egyedi születik. Ha nincs, akkor me­gint csak lemásoltunk valamit. Úgyhogy mi inkább hagytuk, hogy a saját identitásunk legyen a mérv­adó: a magyar pásztorhagyományokból merítkező kemény, de szabad zene.

rap: Az elmúlt 20 évetekben volt valami változás?

FV: A legnagyobb változást a 2006-os Pimasz lemez hozta, amivel letértünk a népzenei útról, és a saját lábunkra álltunk. Akkor még nem tudtuk, hogy ez hozza meg a valódi sikert. Egy számunkra akkor még ismeretlen könnyűzenei hipertérben kezdtünk el lebegni, ahol minden kritikus más zenei műfajba sorolt be minket. Mi az osztályozás helyett azóta is töretlenül építjük a Kerekes brandet, ami egyelőre minket igazol: Fonogram-díjak, aranylemezek.

rap: Melyek azok a népzenét a modern zenével vegyítő zenekarok, akiket szeretsz?

FV: A magyar crossover mozgalomban nekem még mindig a Muzsikás az etalon. Náluk egységesebb hangzással, kiérleltebb gondolatisággal kevesen álltak elő. Máskülönben mindig a dinamikus zenéket kerestem. Amikor először jártam Gyimesben, lenyűgözött az a nyers erő, ahogy a táncosok ropogtattak, és ahogy zengett a gardon. Ugyanennyire imádom Ringo Starr pumpálását vagy Muddy Waters énekét. Valaki a technikára esküszik, én a dinamikára.

rap: Melyik betyárfigurát kedveled leginkább?

FV: A betyárok egy része közönséges bűnöző volt, akikkel nem vállalnék közösséget. A másik része egy olyan rendszer ellen lázadt, amiben kívül­állók voltak. Ilyen szempontból nem hiszem, hogy sok különbség van például Vidróczki és James Brown között. Vidróczki nem akarta, hogy besorozzák, James Brown nem akart elnyomott feketeként élni. A lázadáson van a hangsúly. Mi sem akartunk soha béna „népiszopi furulyazenét” játszani, mert hittünk és hiszünk abban, hogy ennek a zenének ereje van, és ugyanolyan létjogosultsága, mint a gitárzenének, a laptopos dj-zésnek vagy a mindent felülíró hiphopnak. Ilyen szempontból mindig szembementünk a zeneiparral.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.