Mephisto újratöltve

  • 2013. október 28.

Snoblesse

Bemutatkozik a Vígszínházba költöztetett Mephisto. Hendrik Höfgen a Jászain.
false

Szombat este egy utolsó Mephisto-előadással lezárult a Nemzeti Színház Alföldi-korszaka – írtuk anno, s abban nem tévedtünk, hogy az Alföldi-korszak valóban lezárult a Nemzetiben (az utolsó napról készített képgalériánk itt), ám az Alföldi-korszak mégsem ért teljesen véget, csak a Vígszínházba költözött. Hendrik Höfgen immár a Szent István körúti kőszínházba jár dolgozni, s vele együtt Stohl András is, aki a Narancsnak így nyilatkozott (a teljes interjú itt) a szerepről: „Ebben a darabban mindenki hozzám jön, talán három-négy jelenetben nem vagyok benne. Az elején ráadásul még inkább körülöttem zajlanak az események, nem velem vagy bennem, és éppen ez az a része a szerepnek, ami távolabb áll tőlem. A görcsös, magába forduló ember. Nehéz volt magamat visszafognom, mert nagyon akartam teljesíteni, és én nagyon tolós színész vagyok, tehát kiengedem az energiámat, az erőmet, a hangomat. A próbákon Robi folyamatosan azt kérte, hogy fogjam vissza magam, mert Höfgen itt még nagyon beszari, és épp nem attól lesz igaz a jelenet, ha a szokásos nagy indulati löttyel belemegyek. Nem volt könnyű.”

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.