Kritikusunk az aktualitások számbavételével kezdte:
| ||
„138 éve íródott. A problematika akár idejétmúlt is lehet: Nóra, a feleség, három gyermek anyja felismeri, hogy házasságában sosem fog önmagára találni, és kilép az ajtón, elhagyja a családot. Igaz, ehhez (nagylelkűen) hibáznia is kell: váltót hamisít apja aláírásával, hogy férjét megmentse. A darab német ősbemutatójára a szerzőnek át kellett írnia a drámát: egy nő nem hagyhatja el a gyermekeit. Ha idehaza megvalósultnak vélnénk a társadalmi egyenlőséget, s már a parlamentben sem tapasztalnánk nőkkel szembeni kirekesztést és szerepkényszereket, fölösleges is volna eljátszani. Nem véletlen tehát, hogy három helyen is megy ma Budapesten. És van valami örök, alig változó a történetben: a házasságok felbontásának 70 százalékát ma is a nők kezdeményezik, hiszen kimondani, hogy valaki boldogtalan egy házasságban, inkább női feladatnak tűnik; az érzelmeket a családban a nők tematizálják.”
Hát, így. Az örökkön aktuális dráma szereplői:
Nóra: Ónodi Eszter
Helmer: Fekete Ernő
Rank doktor: Kocsis Gergely
Krogstad: Keresztes Tamás
Kristine: Pelsőczy Réka
Helene: Mészáros Blanka
Rendező:
Székely Kriszta
