Amikor a Fidesz-székháznál tüntettünk – Papp Gáspár, a Katalizátor-díj projektkoordinátora

  • rés a présen
  • 2014. január 31.

Snoblesse

Február 9-én a Trafóban adják át - Motor és Művészet kategóriában - a díjakat.

rés a présen: Hogyan kapcsolódsz a tranzit.hu-hoz és a Katalizátor-díjhoz?

Papp Gáspár: A tranzit.hu-val aktivistaként kerültem kapcsolatba. Hegyi Dórával a humán területeken működő szakmai szervezetek ernyőszervezete, a Humán Platform plenárisain találkoztam, Süvecz Emese nőjogi aktivistával, a tranzit.hu korábbi munkatársával és a Katalizátor-díj korábbi menedzserével a legmeghatározóbb közös élményünk az volt, amikor a Fidesz-székháznál tüntettünk.

rap: Mi hívta életre a díjat 2010-ben?

false

PG: A szándék az volt, hogy növeljék a kísérletező és társadalomkritikus képzőművészeti és kurátori gyakorlatok láthatóságát, és erősítsék a színtér szakmai önbecsülését. Aztán fontossá vált, hogy a díj egyben közösségi kritikai gyakorlat legyen. A potenciálisan díjazottak köre is szélesedett: bekerültek kulturális projektek, tavaly érdekérvényesítő csoportok is kaptak terepet. Idén a fentieken túl arra fordítottunk figyelmet, hogy a közösség is alakítani tudja a díjazás szempontjait.

rap: Mennyiben változott idén a díj fókusza?

PG: A folyamat megtervezésénél az eszköztelenségből mint alapélményből indultunk ki. A Tóth Ridovics Máté által rendezett kampányvideó is innen indul: erre az eszköztelenségre általában szeretünk egyfajta szükségszerűségként hivatkozni, ami egyben szűkre szabja a cselekvés lehetőségeinek körét. A folyamat, amit létrehoztunk - kicsit profán módon -, a művészetre eszköztárként tekint, ami sokféle módon segítheti a társadalmi változást.

rap: Ki és hogyan lehet a legjobb idén?

PG: A Művészet kategória győztesét olyan művészeti projektek közül fogják kiválasztani, amelyek tudatosan vállalják a társadalmi elköteleződést. A másik kategória a Motor. Erre olyan felületeket, befogadó helyeket, fesztiválokat vagy akár politikai mozgalmat, kutatómunkát lehetett jelölni, amik a leginkább segítik a társadalmilag elkötelezett projektek kibontakozását, vagy megteremtik a hasonló projektek létrejöttének feltételeit.

rap: Milyen előkészületei vannak a zsűrizésnek?

PG: A kiválasztás folyamata többszintes. Idén először beépítettünk a folyamatba egy részvételi pontot, ez volt a Nyitott Fórum a MÜSZI-ben. 90 résztvevővel, többnyire művészekkel, művészeti hallgatókkal, kulturális szakemberekkel, társadalomtudósokkal. A fórum résztvevői közül kerültek ki azok, akik vállalták, hogy kialakítanak egy 4-es shortlistet. Innen pedig a zsűrié a terep: nekik egy nyilvános vitát követően kell majd meghozniuk a végső döntést a díjátadón.

rap: Mikor és hol lesz az átadó?

PG: Február 9-én a Trafóban díjazunk a Motor és a Művészet kategóriában is. A Katalizátor-díj nyertese a pénznyereményen kívül egy művész által tervezett díjban is részesül. Minden évben más művészt kér fel a tranzit.hu, hogy tervezze meg a nyertesnek szánt díjat. Idén a díj is követi a részvételiség gondolatát: Stephan Dillemuth, Maxi Baumgartner, Mirja Reuter és Florian Gass német képzőművészek vezetésével a tranzit.hu Művészetelméleti és gyakorlati szabadiskola keretében a workshop résztvevői egy performanszot mutatnak be.

rap: Mire készül még idén a tranzit.hu?

PG: A tavaly megvalósult Művészek az iskolában eredményeinek bemutatására a közeljövőben például. Áprilistól Művészet veszélyes csillagzat alatt címen - Kállai Ernő 1942-es cikkét idézve - egy többrészes kiállítást mutatnak be a kortárs művészet helyéről és feladatairól válságidőben. A kortárs művészeti szakma érdek-képviseleti platformjaként működő tranzit.hu-akciónap eredményeinek összegzése is közeleg: szintén áprilisban lesz egy éve, hogy az aktuális kultúrpolitikai visszásságok kapcsán akciókat és vitákat szervező bázisdemokratikus fórum megkezdte működését. A tranzit.blog.hu pedig továbbra is heti több cikkel frissül.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.