A színészet is egy elég súlyos függőség – Egger Géza színész, rendező

  • rés a présen
  • 2014. február 2.

Snoblesse

Egon Schiele élete vagy halála - február 11-én az Átrium Film-Színházban.

rés a présen: Idén csatlakoztál a TÁP Színházhoz, de előtte hol bolyongtál?

Egger Géza: Kaposváron végeztem színész szakon 2008-ban. Azóta megjártam a hadak útját. Időrendben ezeken a helyeken fordultam meg: Csiky Gergely Színház, Kaposvár, Szegedi Nemzeti Színház, KoMa társulat. Majd szabadúszó voltam és halott nyelveket tanulmányoztam pár évig az ELTE-n, később a szatmárnémeti Harag György Társulat tagja lettem, aztán a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházhoz szegődtem, és párhuzamosan alapítottam egy színházat Elek Ányossal, melyet Ady Endre Színháznak kereszteltünk. Jelenleg a Magyar Nemzeti Munkaalapú TÁP Színház „főrendezője” vagyok.

false

rap: Melyik volt a kedvenced?

EG: Kaposváron olyan színészekkel játszhattam egy színpadon, akiket a mai napig csodálok, Szegeden kiszakadtam a kaposvári közegből, ezáltal új oldalaimat ismertem meg, szabadúszóként sokat nélkülöztem, ami, ugye, szintén piszok jó volt, Szatmárnémetiben főszerepek eljátszása révén megerősödött a színészi önbizalmam, Nyíregyházán egy jó közösség tagja voltam, a TÁP Színházban pedig rendezéssel és vezetéssel kezdtem el foglalkozni.

rap: Jó független színésznek lenni?

EG: A kérdés paradoxon, hiszen a színészet is egy elég súlyos függőség. „Csak ne volna olyan kurva szép” (Vallai Péter).

rap: És mi kell ahhoz szerinted, hogy valaki jó színész legyen?

EG: Luxus! A jelen pillanatban való létezés luxusa, leánykori nevén figyelem. És egy rendkívül szorgalmas kollektíva sem árt.

rap: A legújabb darabod, az Egon Schiele élete vagy halála, hogy talált meg téged, miért adtad rendezésre a fejed?

EG: A TÁP Színházban az történt tavaly, hogy egy fiatal színészekből álló csapatot toboroztunk, és minden héten új előadást mutattunk be. Ez sok szempontból fantasztikus iskolája volt a színházcsinálásnak, és általában véve a problémamegoldásnak. Így sodródtam bele a rendezésbe, és így bízott rám Vajdai Vilmos egyre nagyobb feladatokat. Az Egon Schiele élete vagy halála az első nagyszínpadon játszott rendezésem. Lang András keresett meg minket egy összművészeti előadás ötletével. Vilmos persze igent mondott rá, ugyanakkor lepasszolta az ügyet, mert éppen más dolga volt. Így rendeztem meg én.

rap: Miről szól az Egon Schiele élete vagy halála, és milyen „módszerrel” készült?

EG: Ez látszólag egy olyan koncert, amelyen Tóth Evelin elénekli Schiele verseit, a legendás festőről eközben pedig egy művészettörténész mond el minden lényeges tudnivalót, tudományos előadását színészek illusztrálják rekonstruált életrajzi jelenetekkel. Sajnos azonban mindez csak az alkotók terve, mert minden kudarcba fullad, a jegyzetek eláznak, a technika tönkremegy, a színészek elfelejtik a szöveget. Emiatt aztán az előadás sajátos és jellegzetesen schielei kérdéseket boncol, amelyeket a cselekmény ívét alkotó és a zenekar által hozott versek elemzéséből szedtünk össze Sándor Juli és Fekete Ádám dramaturgokkal.

rap: Mikor látható a darab, és mikor, hol láthatunk élőben más előadásokban?

EG: Az előadás az Átrium Film-Színház műsorán legközelebb február 11-én látható. Másik friss bemutatónk a Vajdai–Mozsik-féle Sartre-átirat, az érdekesen elnevezett Lö Csibészek című előadás. Ezt havonta többször játsszuk VII. kerületi főhadiszállásunkon, a Hátsó Kapuban.

rap: Ha egy hetedik kerületi kocsmába agglegénypartira érkező angol csapatnak kéne elmagyaráznod, hogy miről szól a Lö Csibészek pár szóban, hogyan tennéd azt?

EG: Pislogás nélkül a következő sort suttognám el nekik, Hughes Mearns különös verséből, Dylan Thomas modorában: „Go away, go away, and please don’t slam the door…”

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Közlemény

  • Narancs

Kedves Olvasóink,

lapunk idei utolsó száma a jövő héten jelenik meg, és csütörtök helyett már szerdán megvásárolható lesz a megszokott árushelyeken. 

Megint lebukott egy pap

Történetesen megint egy úgynevezett NER-pap (ez valami olyasmi kifejezés, mint a komcsi alatt a békepap volt, tulajdonképpen most is nyugodtan hívhatnánk őket békepapoknak, ugyan, mi változott).

99 éven át

Zielinski Szilárdot (1860–1924) a hazai vasbeton-építészet atyjaként őrzi az emlékezet, ám mielőtt ebbéli tevékenysége kibontakozhatott volna, nagyívű közlekedési koncepciót dolgozott ki.

Félúton

Érdekes interjút adott hétfő este az ATV Egyenes beszéd című műsorának Lázár János közlekedési és építésügyi miniszter.

Lukács György második halála

  • Kardos András

Fiatalkorában Georg Simmel, Emil Lask, Ernst Bloch, Max Weber és még sok más nagy filozófus mondotta, írta, gondolta, hogy Lukács György filozófiai zseni. Lukács hosszú életében bármely fordulata, üldözése, emigrációja határozta meg éppen a filozófus helyzetét, egy dolog biztos volt: marxizmus előtti fiatalkorában, éppen úgy, mint marxista fordulata után, a legnagyobb filozófusok közé tartozott.

Prés alatt

  • Fleck Zoltán

Az év elején kezdte meg működését az új összetételű Országos Bírói Tanács (OBT), amely a 2018 és 2024 közötti, Magyarországon szokatlanul karakán és a függetlenségért harcokat vállaló testületet váltotta fel.

Az embert látni

Kultúrát közvetíteni – ez volt a népművelő feladata. Miközben a kultúraközvetítés kifejezés és a népművelő szó egyaránt kérdéseket vet fel, egy olyan szakma tűnt el, illetve alakult át, amelynek hetvenes évekbeli virágkora máig hatással van az életünkre.

Tesztidőszak

Újabb hecckampányában a Mi Hazánk a kormányoldaltól már ismerős stílusban mossa össze a homoszexualitást a pedofíliával, az utóbbival vádolva az LMBTQ-közösség ismert szereplőit. Az ügyek kirobbantói furcsa módon a kormánymédiából ugrottak ki a leleplezések hitelesebbé tétele érdekében.