rés a présen: Idén csatlakoztál a TÁP Színházhoz, de előtte hol bolyongtál?
Egger Géza: Kaposváron végeztem színész szakon 2008-ban. Azóta megjártam a hadak útját. Időrendben ezeken a helyeken fordultam meg: Csiky Gergely Színház, Kaposvár, Szegedi Nemzeti Színház, KoMa társulat. Majd szabadúszó voltam és halott nyelveket tanulmányoztam pár évig az ELTE-n, később a szatmárnémeti Harag György Társulat tagja lettem, aztán a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházhoz szegődtem, és párhuzamosan alapítottam egy színházat Elek Ányossal, melyet Ady Endre Színháznak kereszteltünk. Jelenleg a Magyar Nemzeti Munkaalapú TÁP Színház „főrendezője” vagyok.
| ||
rap: Melyik volt a kedvenced?
EG: Kaposváron olyan színészekkel játszhattam egy színpadon, akiket a mai napig csodálok, Szegeden kiszakadtam a kaposvári közegből, ezáltal új oldalaimat ismertem meg, szabadúszóként sokat nélkülöztem, ami, ugye, szintén piszok jó volt, Szatmárnémetiben főszerepek eljátszása révén megerősödött a színészi önbizalmam, Nyíregyházán egy jó közösség tagja voltam, a TÁP Színházban pedig rendezéssel és vezetéssel kezdtem el foglalkozni.
rap: Jó független színésznek lenni?
EG: A kérdés paradoxon, hiszen a színészet is egy elég súlyos függőség. „Csak ne volna olyan kurva szép” (Vallai Péter).
rap: És mi kell ahhoz szerinted, hogy valaki jó színész legyen?
EG: Luxus! A jelen pillanatban való létezés luxusa, leánykori nevén figyelem. És egy rendkívül szorgalmas kollektíva sem árt.
rap: A legújabb darabod, az Egon Schiele élete vagy halála, hogy talált meg téged, miért adtad rendezésre a fejed?
EG: A TÁP Színházban az történt tavaly, hogy egy fiatal színészekből álló csapatot toboroztunk, és minden héten új előadást mutattunk be. Ez sok szempontból fantasztikus iskolája volt a színházcsinálásnak, és általában véve a problémamegoldásnak. Így sodródtam bele a rendezésbe, és így bízott rám Vajdai Vilmos egyre nagyobb feladatokat. Az Egon Schiele élete vagy halála az első nagyszínpadon játszott rendezésem. Lang András keresett meg minket egy összművészeti előadás ötletével. Vilmos persze igent mondott rá, ugyanakkor lepasszolta az ügyet, mert éppen más dolga volt. Így rendeztem meg én.
rap: Miről szól az Egon Schiele élete vagy halála, és milyen „módszerrel” készült?
EG: Ez látszólag egy olyan koncert, amelyen Tóth Evelin elénekli Schiele verseit, a legendás festőről eközben pedig egy művészettörténész mond el minden lényeges tudnivalót, tudományos előadását színészek illusztrálják rekonstruált életrajzi jelenetekkel. Sajnos azonban mindez csak az alkotók terve, mert minden kudarcba fullad, a jegyzetek eláznak, a technika tönkremegy, a színészek elfelejtik a szöveget. Emiatt aztán az előadás sajátos és jellegzetesen schielei kérdéseket boncol, amelyeket a cselekmény ívét alkotó és a zenekar által hozott versek elemzéséből szedtünk össze Sándor Juli és Fekete Ádám dramaturgokkal.
rap: Mikor látható a darab, és mikor, hol láthatunk élőben más előadásokban?
EG: Az előadás az Átrium Film-Színház műsorán legközelebb február 11-én látható. Másik friss bemutatónk a Vajdai–Mozsik-féle Sartre-átirat, az érdekesen elnevezett Lö Csibészek című előadás. Ezt havonta többször játsszuk VII. kerületi főhadiszállásunkon, a Hátsó Kapuban.
rap: Ha egy hetedik kerületi kocsmába agglegénypartira érkező angol csapatnak kéne elmagyaráznod, hogy miről szól a Lö Csibészek pár szóban, hogyan tennéd azt?
EG: Pislogás nélkül a következő sort suttognám el nekik, Hughes Mearns különös verséből, Dylan Thomas modorában: „Go away, go away, and please don’t slam the door…”
