Paprika Steen a Mikában

  • 2014. január 6.

Snoblesse

Egy nő, aki jól elküldte a francba Lars von Triert.

Paprika Steent nem csak nézni jó (például a Tapsviharban vagy az Ádám almáiban), de beszélgetni is remek vele. Ahogy például jellegzetes hangján beszól Lars von Triernek, azt tanítani lehetne az interjúalany-kurzusokon – figyeljék csak:

false

Magyar Narancs: Amikor épp nem forgat, összejár a szakmabeliekkel, Trierrel, Vinterberggel, másokkal?

Paprika Steen: Trierrel nem, ő eléggé magának való, de Vinterberggel igen, hosszú ideig nagyon közeli barátságban álltunk, de mostanában csak keveset találkozunk, nehéz egyeztetni. Hasonló a helyzet Thomas Anders Jensennel is. Mads Mikkelsent viszont sokat látom, ő az én legjobb barátom. Kicsi ország vagyunk, olyanok, mint egy kis család. Kivéve persze Triert, ő a nagy elzárkózó. Néha beszélünk, de rendszerint hamar összeveszünk. Mindketten szeretjük provokálni a másikat. Legutóbb viszont máson vesztünk össze. Felkért, hogy játsszak a Főfőnök című filmjében, én igent is mondtam, majd kaptam a producerétől egy olyan ajánlatot, ami felért egy arculcsapással. Ennél még pályakezdő koromban is jobb ajánlatokat kaptam. Trier azzal jött, hogy de ez egy ensemble darab, mindenki ilyen kevésért csinálja, mire én azt mondtam, hogy oké, akkor ingyen megcsinálom, és ha sikeres a film, majd osztozunk. Na, ebbe nem ment bele, mire én elküldtem a francba. Jól bepánikolt, mert át kellett írnia a nekem szánt szerepet. Aztán pedig elmondott mindennek a helyi lapokban.

Ha kíváncsi a színésznő többi, csípős megjegyzésére is, ki ne hagyja a Narancs vele készített interjúját. Ha viszont megnézné, ahogy Paprika hatalmasat alakít, akkorát, hogy a fal adja a másikat, ki ne hagyja a Tapsvihar című filmet, amit a Mika Skandi Filmklubban lehet megtekinteni. Ugyanitt nem csak megtekintés, de beszélgetés is: a film után Csejk Miklós Karafiáth Orsolyával beszélget a szenvedélybetegségek természetéről.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.