Paprika Steent nem csak nézni jó (például a Tapsviharban vagy az Ádám almáiban), de beszélgetni is remek vele. Ahogy például jellegzetes hangján beszól Lars von Triernek, azt tanítani lehetne az interjúalany-kurzusokon – figyeljék csak:
| ||
Magyar Narancs: Amikor épp nem forgat, összejár a szakmabeliekkel, Trierrel, Vinterberggel, másokkal?
Paprika Steen: Trierrel nem, ő eléggé magának való, de Vinterberggel igen, hosszú ideig nagyon közeli barátságban álltunk, de mostanában csak keveset találkozunk, nehéz egyeztetni. Hasonló a helyzet Thomas Anders Jensennel is. Mads Mikkelsent viszont sokat látom, ő az én legjobb barátom. Kicsi ország vagyunk, olyanok, mint egy kis család. Kivéve persze Triert, ő a nagy elzárkózó. Néha beszélünk, de rendszerint hamar összeveszünk. Mindketten szeretjük provokálni a másikat. Legutóbb viszont máson vesztünk össze. Felkért, hogy játsszak a Főfőnök című filmjében, én igent is mondtam, majd kaptam a producerétől egy olyan ajánlatot, ami felért egy arculcsapással. Ennél még pályakezdő koromban is jobb ajánlatokat kaptam. Trier azzal jött, hogy de ez egy ensemble darab, mindenki ilyen kevésért csinálja, mire én azt mondtam, hogy oké, akkor ingyen megcsinálom, és ha sikeres a film, majd osztozunk. Na, ebbe nem ment bele, mire én elküldtem a francba. Jól bepánikolt, mert át kellett írnia a nekem szánt szerepet. Aztán pedig elmondott mindennek a helyi lapokban.
Ha kíváncsi a színésznő többi, csípős megjegyzésére is, ki ne hagyja a Narancs vele készített interjúját. Ha viszont megnézné, ahogy Paprika hatalmasat alakít, akkorát, hogy a fal adja a másikat, ki ne hagyja a Tapsvihar című filmet, amit a Mika Skandi Filmklubban lehet megtekinteni. Ugyanitt nem csak megtekintés, de beszélgetés is: a film után Csejk Miklós Karafiáth Orsolyával beszélget a szenvedélybetegségek természetéről.
