PLACCC Csepel

  • 2013. május 22.

Snoblesse

Téged vár a Csőgyár: színházi produkciók inváziója Csepelen!
false

Gyanús műfaj a színház; nincs az a lakótelep, gyárterület vagy egyéb ipari/lakossági létesítmény, ahová a színházasok ne tennék be a lábukat. A PLACCC Fesztivál szinte táptalaja az efféle, köztereket beborító színházi és egyéb művészi akcióknak. Vagy ahogy ők mondják: a művészet hagyományos helyszínein kívül létrejövő, helyszínspecifikus és köztéri művészeti alkotások és akciók bemutatása, népszerűsítése a céljuk. Ezúttal Csepel a célpont, az egykori Csepel Művek gyárterületén fülhallgatók és iPad-ek valamint a holland–magyar Space társulat (ál)dokumentum-színházi produkciója segíti az időutazást, méghozzá egyenesen a hetvenes évekbe. Az Artus és a Stereo Akt buszos színháza a sorsturizmusnak csinál reklámot,  a Studio Nomad építészei pedig oázissal bolondítják meg a csepeli lakótelepet, annak is a kellős közepét. De nem ússza meg a Csőgyár sem: az egykori igazgatósági épületben a Magyar Képzőművészeti Egyetem végzős kurátorhallgatói rendeznek kiállítást fiatal alkotók munkáiból.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.