Polish Coffee a Gondozó kertben

  • 2012. július 10.

Snoblesse

A lengyel kávé hozzávalói: egy tangóharmonikás, egy gitáros, egy hegedűs és egy kert.


A népek olvasztótégelye – az ismert szókapcsolat százból kilencvenkilencszer New Yorkot jelenti, de a Polish Coffee élő bizonyíték arra, hogy egy kis olvasztás Budapesten is folyik. Elvégre itt találkozott egymással az a három amerikai fiatalember, akik a Polish Coffee nevű „hippi-utcazenész” csapatot alkotják: Robertnek tangóharmonikája volt és lengyel felmenői, Kiartannek hegedűje és norvég ősei, az úgyszintén amerikai Laura pedig egy gitárt dobott be a közösbe. A magyar és amerikai virtusból, közelebbről szvingből, cigányzenéből, folkból, magyar népzenéből és még ki tudja miből (jókedvből, persze, mi másból!) összegyúrt produkció ezúttal a Gondozó kertben látható-hallható. Hogy a zenekari tagok között egészen kiváló, a kívánt mértékben bohém hangulat uralkodik, az hitelt érdemlően kiderül az alábbi klipből.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.