| ||
Radnótit legtöbbször (s nagyon is indokoltan) a tragikus sorsú költőként szokták ábrázolni, ilyen minőségben támasztja a korlátot szoborba öntve a róla elnevezett színház előtt is, de persze van neki sok más arca is; például irodalomtörténetileg megerősített tény, hogy szerette a mignont, mint az Vas István visszaemlékezéseiből is kiderül. Mindenkinek (jó, majdnem mindenkinek) van egy kedvenc sora Radnótitól (a miénk így kezdődik: „Régi szelíd esték, ti is emlékké nemesedtek!”) – Szőke Pálnak alighanem több kedvence is akad, s valamennyit elszavalja a színművész a Szarvasi Vízi Színházban esedékes Radnóti-estjén.
