A The Tiger Lillies-t egyszerre szereti a Franz Ferdinand frontembere, A Simpson család atyja és Marilyn Manson, a Tiger Lillies pedig egyszerre szereti a weimari dekadenciát és a punkot, Brechtet és a húszas évek kabarévilágát. De a valóságot is bírják, saját oldalukon például nem csak a magasztaló idézetek, de az anyázó kritikák is megtalálhatók; inkább a pokol tüze, mint a The Tiger Lillies – írta egy megrémült újságíró, ami elismerésnek sem utolsó. Náluk ihletettebben alighanem senki sem tudja megszólaltatni a fűrészt és London lecsúszottjainak és véglényeinek világát. Akkor sem tesznek lakatot a szájukra, ha saját ügyes-bajos dolgaikról kérdezik őket, a zenekar-alapító Martyn Jacques például kalandos ifjúságáról is beszámolt (a teljes szöveg itt) a Narancsnak. „Nem voltam rossz gyerek, inkább egyetemista koromban kezdtem csúnya dolgokat művelni. Női ruhákba öltöztem, úgy jártam az utcán meg iskolába. Meg voltak rondább dolgok is, egyszer levágott disznófejet helyeztem el az egyetem kápolnájának az oltárán, a szájában cigarettával. A dohányzás ártalmaira szerettem volna felhívni a figyelmet. Ezért aztán ki is rúgtak.”
