Bányavirág

  • 2012. augusztus 23.

Snoblesse

Pálinkás jó reggelek, pálinkás jó nappalok és pálinkás jó esték váltják egymást Székely Csaba színházi Erdély-díszletei között.


Fotó: Puskel Zsolt, Pinceszínház

Székely Csaba darabja (amely Kaposváron és Marosvásárhelyen is előkerült ebben az évadban) leszámol az illuzórikus Erdély-mítosszal, vagy még inkább felcseréli azt az ún. alkoholromantikára – írta kritikusunk a Bányavirág budapesti, pinceszínházbeli előadása láttán (a teljes kritika itt olvasható), s bizonyára hasonló élményben lesz része mindazoknak, akiknek az utazó produkcióhoz a Vidor Fesztiválon lesz szerencséjük. Székely Csaba világában van házi pálinka, almakompót, haldokló apa, bezárt bánya, sírva vigadás, nincs viszont perspektíva, munkahely, hit, remény és szeretet. E mesésnek aligha mondható Kárpát-medencei térbe, mint fentebb is jeleztük, legfeljebb hálni jár az Erdély-mítosz: minden düledezik, legyen bútor, ház vagy ember, egyedül a pálinkamérésnek van oka némi derűre. Utóbbiból (nem a pálinkából, hanem a derűből) a nézőnek is kijut Csizmadia Tibor rendezése és az alkoholromantikában remeklő színészek (Kaszás Gergő, Széles László, Bozó Andrea, Tóth József és Vándor Éva) jóvoltából. Második előadás: 22.00-tól.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.