Elena Ferrantét gyakran kérdezik arról, kik gyakorolták rá a legnagyobb irodalmi hatást. Ilyenkor elmeséli, hogy 12–13 évesen meg volt róla győződve, hogy egy jó könyvnek csakis férfi lehet a főszereplője. És ez lehangolta. Idézzük fel Tönkő Vera cikkét a Ferrante-hatásról.
Csak a közös halált tudták elképzelni férjével, Szobotka Tiborral, aki az egyetlen volt, aki felébresztette Szabó Magdában az erotikus lényt. Idézzük fel Karafiáth Orsolya cikkét az Ásatás-sorozatban!
A 20. század fájdalmas történelmét, valamint a nácik által terhelt saját családi történetét dolgozta fel műveiben. 80 éves volt.
Kikezdett a bébiszittereivel, egyes esetekben a kisfiát is traumatikus élményeknek tette ki. A sztáríró közös beleegyezésre hivatkozik.
Kemény Zsófi annyira elégedett lehetett a dicsérettel, hogy másokkal is megosztotta a könyvéről készült egészen furcsa kritikát.
Tíz éve kisebb botrány rázta meg a költőt, de lerázta magáról – mára a tanulság maradt, hogy mennyire nem emlékszünk az ilyen, efemer felháborodásokra. Idézzük fel Karafiáth Orsolya interjúját Varró Dániellel!
Jelenleg nincs fedezetük az online katalógus előfizetési díjára, ezért a nyilvánossághoz fordultak.
A Manhattan-terv vezetőjének történetében talán csak apró fejezet Henry DeWolf Smythé, mégis ő ragadta meg szerzőnk fantáziáját, aki egyben az Oppenheimer című könyv fordítója.
Zsidó tulajdonosoktól elvett, a front elől nyugatra vitt, idegenekhez került drága vagyontárgyakról: lovakról szól Dunai Andrea Lovak sorsa című könyve – és emberekről, akik keresték őket.
A Klacsmann Borbála és Virányi Péter által szerkesztett, Aki kimondja, amit ki kell mondani című tanulmánykötet írásai a 20. századi magyar történelemmel foglalkoznak.
