A barbárok hangosak, érdekérvényesítő erejük hatalmas

Alessandro Baricco: Barbárok

  • Karafiáth Metta
  • 2020. június 13.

Sorköz

A szerző 2006-ban egy esszésorozatban osztotta meg megfigyeléseit a La Repubblica olvasóival a 2000-es évekre kifejlődött új típusú emberekről.

Életünknek 2006-ban már elidegeníthetetlen része volt az interkonnektivitás, a digitális valóság és a valós élet határvonalai kezdtek összeérni. Utólag szemlélve mégis csupán a nyitánya volt ez a világ változásának.

Ezért is izgalmas, már-már pikáns olvasói kaland másfél évtizeddel a szövegek születése után végigkirándulni e lazán megírt, de tematikusan szorosan egymásra épülő esszéfolyamon: kortárs tükörben egészen

más fénytörésbe kerülnek a kérdései és elméletei.

Hogy kik is ők, akik valami új nyelvet beszélve átírják a gondolkodásról, tudásról és tapasztalatszerzésről eddig vallott elképzeléseinket? Lehet, hogy egy „olyan új faj, amelyiknek a füle mögött kopoltyú van, és úgy döntött, a víz alatt fog élni.”

false

 

Fotó: Helikon Kiadó

 

Ha ők átveszik az irányítást, az apokaliptikus változást hoz magával. A barbárok hangosak, érdekérvényesítő erejük hatalmas, homogenizálják a legnagyobb tehetséget is, a középpontba pedig – mint önmagáért való értékeket – az értékesíthetőséget és dekorativitást állítják.

Váteszi gondolatok ezek a Facebook és Twitter előtti időkből.

Baricco gondolkodásának középpontjában az értékhez és tudáshoz fűződő viszony változása áll. A könnyebb ellenállás felé haladó barbárok megelégszenek a Google keresője feldobta ismeretanyaggal, nem vágynak elmélyülésre, az számukra avíttas, kevésbé érdekes. Ráadásul fárasztó, időigényes elfoglaltság, szemben a szörföléssel, ami tökéletesen reflektál az emberi gondolkodás csapongására.

A barbár kimazsolázza a kulturális élményeket, érdekességeket, és kihajítja a „felesleget”, mindent, ami kevésbé hasznos, legyen az esztétikai vagy tudásbeli matéria. Hogy az oktatási intézmények és a kulturális örökségvédelmi szervek milyen szerepet játszanak e folyamat lelassításában, óriási kérdőjel.

Ám mire idáig jutunk a humorral sűrűn átszőtt esszék során át, óhatatlanul felmerül, vajon nem egy középkorú értelmiségi akad ki a körülötte iszonyú sebességgel változó világon? Vajon nem generációs szembenállásról van szó csupán?

Baricco 38 évesen írta a Barbárokat, de benne magában is felmerült e kérdés. „Mutánsok vagyunk valamennyien; néhányan haladóbbak, mások kevésbé, van, aki kissé késésben van, és van, aki semmit sem vett észre, van, aki mindent ösztönösen csinál, és van, aki tudatosan, van, aki úgy tesz, mintha nem értené, és van olyan, aki sosem fogja megérteni (…) De valamennyien készen állunk rá, hogy a víz felé vándoroljunk.”

Azóta már benne is vagyunk, és nem csak nyakig.

Fordította: Gács Éva. Helikon Kiadó, 2019, 380 oldal, 3499 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.