Ki ne gondolt volna még arra, mi minden történhetne a széles körben ismert, klasszikusnak vélt mesék szereplőivel, például azok hősnőivel, ha nem úgy és nem akkor érne véget a történet, ahogy az meg van írva.
Vajon mi van Alice-szel Csodaországból, hogyan cseperedik fel Pöttyös Panni, miként él a halász nagyravágyó felesége, vagy hogy alakul Mulan sorsa? Tizenhat kortárs szerző – köztük Karafiáth Orsolya, Kiss Noémi, Rakovszky Zsuzsa, Szécsi Noémi, Szvoren Edina – megírta néhány egészen biztosan ismert mesebeli sztori folytatását.
| ||
A friss mesenovellákat rövid, kontextualizáló, memóriafrissítő expozé előzi meg. A nagyon vegyes elbeszélések gyűjteménye szerencsére nem a legkézenfekvőbb értelmezést adja, milyen a mesehősnők utóélete, mi történt a „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” után.
Mi több, van olyan történet, amely szinte fittyet hányva a Disney-mesére, vadonatúj, az adott mese által inspirált, de ahhoz közvetlenül nem kapcsolódó valóságot rittyent néhány oldalban.
Berg Judit Hófehérke-folytatása például már-már morbid, de nagyon jó. Akad olyan is, amely kissé didaktikus, vagy régies, vagy, mondhatni, modern Grimm-átirat, esetleg szuper ötletes, humoros, vagy csak meghatóan kedves. És akkor ott van Sárbogárdi Jolán (a.k.a. Parti Nagy Lajos) sajátos, tökéletesen kakukktojás szövege, amitől végképp és teljesen eklektikussá válik a válogatás. Épp ez benne a csodás. Meg az, hogy a kortárs történetek a szexuális kizsákmányolástól kezdve a menekültkérdésen át egészen a social media függőségig oly sok mindenről szólnak. De a happy end elmarad.
És boldogan éltek? – Mesehősnők utóélete
Cser Kiadó, 2018, 184 oldal, 3995 Ft
(A kritika eredetileg a Magyar Narancs 2019. április 4-i számában jelent meg.)
