Maffiózók mackónadrágban: a magyar keresztapák nem is annyira titkos története

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2019. június 7.

Sorköz

Vajon az országnak van alvilága, vagy fordítva, az alvilágnak van országa?

Hetek óta vezeti a sikerlistákat - több ezer példány fogyott belőle már a megjelenését követő napokban -, a nemrég megjelent kötet eddigi rövidke története is azt bizonyítja, hogy a könyvkiadás pár éve még fenten hangoztatott vége nem jött el, sőt, reneszánszát éli. Mert olvasni jó, bár nem mindegy, hogy mit.

Kíváncsiak voltunk hát, mi a Maffiózók mackónadrágban című könyv sikerének a titka. A Magyar Narancs legfrissebb számában Nagy Gergely Miklós írt kritikát a rendkívül izgalmas kötetről, amely a 70-es évektől napjainkig vizsgálja a magyar alvilág történetét és próbál választ találni a felvilágot, a politikát és a társadalmat időnként megrázó események miértjére.

Ízelítő az írásból:

false

"Ha valaki elolvassa Dezső András Maffiózók mackónadrágban című könyvét, amely a ’70-es évektől mutatja be a magyar szervezett bűnözés eseménydús történetét, akkor hamar arra a következtetésre juthat, hogy a hírhedt robbantás valójában nem is különül el annyira a magyar hétköznapoktól, mint amennyire elsőre gondolnánk. Inkább a szerves része volt. " (...)

"A korabeli rendőrség alkalmatlanságát látva, a ’80-as végén járva már azon gondolkodom, hogy vajon az országnak van alvilága, vagy fordítva, az alvilágnak van országa?" (...)

"Ha egyetlen jelzővel kéne meghatároznom a négy évtizedet átívelő elbeszélés technikáját, akkor a „filmes” szót használnám: a nem túl hosszú fejezetek afféle regényes snittek egy-egy ismert vagy kevésbé ismert alvilági figura sztorijával. Olykor frappánsan előadva, néha durván túl­írva. Egy leszámolás, egy akció, egy konfliktus vagy egy rövid, közegen belüli karrierportré. Kisbandi, Prisztás, Portik, Roháč, Vizoviczki, Tasnádi és még többtucatnyi kisebb-nagyobb fajsúlyú bűnöző. A könyv súlyos gondja pedig épp ebből a választott, regényesített narrációból fakad."

(Nyitókép: A börtönben hosszú hajat és szakállat növesztett Portik Tamást - akit az alvilágban csak Menyétként emlegettek - a TEK emberei kísérik a Fővárosi Törvényszéken. Fotó: MTI/Balogh Zoltán)

A sikerkönyv részletes kritikáját megtalálja a Magyar Narancs csütörtöki számában. Ne felejtse el e héten is megvásárolni a Magyar Narancsot, amely csütörtöktől kapható az újságárusoknál vagy előfizethető itt:

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.