Bojti Anna 9–12 éveseknek szóló kalandtörténetének ugyanis az olvasó lehet a főszereplője, vagy legalább az alakítója. A könyv a klasszikus kaland-játék-kockázat széria dramaturgiáját alkalmazza, vagyis a bekezdések végén megválasztható, hogyan alakuljon tovább a történet, azaz melyik oldalhoz lapozva haladjunk tovább.
Az elbeszélés szerint épp a barátaidnál vagy, és egy furcsa festmény elvezet Léna és Oszi nagypapájának egykori tárgyaihoz. Találtok egy kincsesládának is beillő dobozt, amelyet sikerül is kinyitnotok: így leltek rá a rejtélyes levélre. Az ebben lévő üzenetek vezetnek aztán háztetőkön keresztül a Naplementenéző-réten át a Lidércerdőbe, ahol feltárul az erdők, mezők különleges élővilága, megtudhatjuk, melyik növény mire való, melyik gomba mérgező, és egy-két madárfaj is a képbe kerül. De ha a történet úgy alakul, akár Marmor titokzatos világának mélyére is leereszkedhetünk. A kaland során néha már megismert pontokra jutunk vissza, a tájékozódást pedig Fülöp-Ferth Tímea zöldes-barnás-lilás tónusú, praktikus és esetenként karakteres rajzai segítik. Bár maga a kalandozás klassz, a történet lezárása kurta és furcsa, nincs különösebb magyarázat a küldetés okára sem, s ez némiképp súlytalanná teszi az egészet. Valódi tét híján a kihívás megmarad puszta szórakozásnak, bár annak nem utolsó.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
