Hazugságra kényszeríti a tanárt a rendszer – egy ’71-es cikk szerint
Szuromi Pál Ketrecek és kilátások című könyve az alkáderek rémuralmáról, Rembrandtról és a kutyák világjobbító jelenlétéről is szól.
Szuromi Pál Ketrecek és kilátások című könyve az alkáderek rémuralmáról, Rembrandtról és a kutyák világjobbító jelenlétéről is szól.
A koreai írónőtől eddig két kötet olvasható magyarul, de már előkészületben van a harmadik. Átütő sikert a Növényevővel aratott, másik könyvében pedig országa véres történelmét dolgozta fel brutális mondatokban.
Az angol bentlakásos iskola diákja elfelejtette visszavinni a kötetet, aztán elesett az első világháborúban.
Hét éve interjúztunk a humoristával, akinek akkor jelent meg első könyve, az Addig sem iszik. Még mindig nem számít vátesznek, mert nem jött be a víziója, amikor ezeknek „helikopterrel kell menekülni olyan jó, dél-amerikai hangulatban”.
Mégsem dőlhetnek hátra a Líra Könyv ügyvédei, akik korábban pert nyertek a törvényben található vesszőhiba miatt.
Ez a Nem én kiáltok (1925) egyik példánya, amelyet a szerző aláírt.
Vannak olyan emlékeink, hogy egy könyv épp jókor, jó helyen talált meg minket, segített valamit megválaszolni, megoldani, átélni, továbblépni, felnőni vagy épp gyereknek maradni? Pont ez az élmény a lényege a biblioterápia elméletének és módszertanának.
Közép-Európa legnagyobb kültéri kiállításának szánják.
Idén magyarul is megjelent Replika című kötete, aminek lettországi kiadásához egy üres füzetet is kaptak az olvasók. Az Orbita nevű művészeti kollektíva egyik alapítóját videóköltészetről, kreatív könyvtervezésről, a kétnyelvű irodalomról és az Ukrajna elleni háború miatt megszakadt oroszországi kapcsolatokról is kérdeztük.
Költői és kísérletező stílusával megújította a kortárs prózát – szól az indoklás.
Többen úgy vélik, hogy Can Hszüe kínai író fog Nobel-díjban részesülni, de Krasznahorkai Lászlót is esélyesnek tartják.
A DK-pártvezér krimijében mindenki középosztálybeli és gond nélkül azonosul a páneurópai identitással. Épp csak egy csecsemő van bajban. Aztán négyszáz oldal után az olvasó felsóhajt: bárcsak Gyurcsány korábban pontot tett volna a végére!