Európán kívüli nőknek lehet most a legnagyobb esélye megnyerni az irodalmi Nobel-díjat

  • narancs.hu
  • 2024. október 8.

Sorköz

Többen úgy vélik, hogy Can Hszüe kínai író fog Nobel-díjban részesülni, de Krasznahorkai Lászlót is esélyesnek tartják. 

Csütörtökön fogják bejelenteni az irodalmi Nobel-díj 2024-es nyertesét. Szakértők és fogadóirodák szerint a kínai Can Hszüe az egyik legesélyesebb a díj elnyerésére. Az írónőnek még nem jelent meg hivatalos magyar fordításban egy kötete sem, azonban már kétszer jelölték a Booker-díjra a Love in the New Millennium című regénye, és I Live in the Slums című novelláskötete miatt.

Fogadóirodák Kransznahorkai Lászlót is az esélyes Nobel-díjasok közé helyezik, van olyan iroda, ahol megelőz olyan alkotókat is, mint Haruki Murakami, Margaret Atwood, Karl Ove Knausgård.

Mivel az utóbbi időben sokan támadták a Svéd Akadémiát, hogy az irodalmi Nobel-díj odaítélésekor nagyon Európa-centrikus, és ezen kívül a 116-szor kiadott díjat csak 17-szer kapta nő. Így vannak, akik ezzel magyarázzák, hogy most valószínűleg Európán kívül alkotó írónőnek ítélhetik ezt oda.

Az irodalmi Nobel-díj az eszmei és anyagi viszonylatban is a legértékesebb irodalmi díj jelenleg, ezért is lenne szükséges, hogy képviselje az egész világot, ne csak Európát.

Bjorn Wiman, a svéd Dagens Nyheter újság kulturális szerkesztője szerint a díj zsűrije sokat fáradozik azon, „hogy találjanak egy olyan írót, aki a nagy értelmiségi osztályt lehúzott nadrággal találja meg". Ezzel azt akarta kifejezni, hogy nem riadnak vissza új, radikális hangoktól, mint ahogy ezt tették 2021-ben is, amikor a zanzibári születésű brit írót, Abdulrazak Gurnah-t választották nyertesnek, aki a száműzetésről, gyarmatosításról és rasszizmusról írt. Vagy amikor 2016-ban az amerikai folk rock ikonja, Bob Dylan kapta a díjat.

Bár Wiman személyes választása a brit, indiai származású író, Salman Rushdie lenne, aki a szólásszabadság szimbóluma lett alkotása, és emiatt az őt ért támadások miatt, úgy gondolja, hogy „egy Európán kívüli nyelvi zónából származó nő lesz” a nyertes. Ezt azzal magyarázta, hogy ha Salman Rushdie kapná a díjat, akkor azzal vádolják meg újra az Akadémiát, hogy „egy másik középkorú férfit tiszteltek” megint.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.