2018 decemberében érkezett a Netflixre a Fekete tükör különleges filmje, a Bandersnatch. Az 1984-ben játszódó (az utalás a napnál is világosabb) történet szerint egy fiatal programozó úgy dönt, videójátékot készít a Bandersnatch nevű fantasyregényből, amelyet egy őrült zseni írt, aki állítólag a felesége fejét is levágta. Munka közben azonban főhősünk elkezdi megkérdőjelezni, hogy minek az adaptálásához is látott hozzá – és egyáltalán, mi a valóság.
A platform 90 perces filmként tüntette fel a Fekete tükör különkiadását, melynek különlegessége az volt, hogy menet közben a nézők választhatták ki, merre menjen tovább a történet. Ehhez több mint 5 órányi anyagot forgattak – ezekkel együtt öt befejezése is létezik a sztorinak attól függően, hogyan döntenek a nézők, sőt a hírek szerint még egy titkos befejezés is létezik.
Azaz hogy létezett: a Netflix ugyanis pár napja törölte a Bandersnatchet és egy másik interaktív tartalmát, A megtörhetetlen Kimmy Schmidt című sorozatának Kimmy vs The Reverend (Kimmy kontra a tiszteletes) című special episode-ját. Tina Fey és Robert Carlock műsora egy nőről szól, aki egy világvégeszektából kiszabadulva New Yorkban kezd új életet, a különkiadás pedig azt mutatta be, hogy házasságra készül, de a tiszteletes egy gonosz tervvel igyekszik ezt megakadályozni – a nézőnek pedig arról kellett döntenie, hogy a főhős mit is csináljon.
Ezeknek a tartalmaknak a törlésével a Netflix gyakorlatilag a teljes interaktív könyvtárától megszabadult – miközben pár éve még úgy tűnt, ez lesz a streaming következő nagy dobása. Volt is benne ráció: azzal, hogy az emberek a hagyományos tévéről átszoktak a streamingre, elvileg a kezükbe vették az irányítást. A Netflix és társainak felfutása azt mutatta, a nézők nem szeretnék többé, ha egy csatorna vagy egy tévétársaság írná elő, mikor, mit és min nézzenek, innen pedig már tényleg csak néhány kacifántos lépés volt az, hogy az éppen futó tartalomba is beleszólást adjanak nekik.
Erre próbált rájátszani a Netflix, először 2017-ben, amikor kijöttek a Csizmás, a kandúr kalandjai című gyerekműsoruk egyik interaktív epizódjával, a Könyves, a kandúrral. Ebben olyan kérdéseket tettek fel a nézőnek mint például „Csizmás harcoljon velük vitézül, vagy csevegjen velük egy tea felett?” Csizmás, a kandúr mellett a nálunk kevésbé ismert Buddy Thunderstruck és Strech Armstrong is megkapták a maguk interaktív epizódjait, majd miután a Netflix kikísérletezte a módszert a gyerekműsoroknál, érkeztek a már említett felnőtteknek szóló tartalmak is.
A lapozgatós könyvektől a speciális mozitermekig
Habár az ilyen, interaktív filmek és sorozatok pár éve még valóban forradalminak tűntek, valójában régóta voltak kísérletek a nézői-olvasói élmény interaktívvá tételére. A legkézenfekvőbb példák erre nyilván a videójátékok, melyekben szintén mi döntünk, mit teszünk és merre indulunk, ráadásul ma már jószerivel filmszerű minőségben. De már ezeket megelőzően is voltak próbálkozások arra, hogy a felhasználó úgy érezhesse, az ő kezében van a kormány: ott voltak például a 80-as évek Kaland, játék, kockázat könyvsorozatának darabjai és az ezekhez hasonló lapozgatós füzetek, melyeknél olvasás közben kellett dönteni, merre tovább, majd a vonatkozó részlethez lapozni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
