A dél-koreai Han Kangnak ítélték az idén az irodalmi Nobel-díjat

  • narancs.hu
  • 2024. október 10.

Sorköz

Költői és kísérletező stílusával megújította a kortárs prózát – szól az indoklás. 

"A történelmi traumákkal szembesítő és az emberi élet törékenységét feltáró intenzív költői prózájáért" a dél-koreai írónő, Han Kang kapta 2024-ben az irodalmi Nobel-díjat. 

Az indoklás szerint Han Kang egyedülálló módon van tudatában a test és lélek, az élők és a holtak kapcsolódásainak, költői és kísérletező stílusával pedig a kortárs próza megújítója lett.

Az írónő 1970-ben született a dél-koreai Kvangdzsuban, 10 éves kora óta azonban Szöulban él. A szöuli Jonsze keresztény magánegyetemen tanult koreai irodalmat, első versei 1993-ban jelentek meg egy koreai folyóiratban, majd 1994-ben már egy regénnyel mutatkozott be (Red Anchor, magyarul még nem jelent meg), 1995-ben pedig novelláskötete jelent meg, azóta főleg regényeket és novellákat írt, de 2013-ban egy verseskötete is megjelent. 1998-ban részt vett az iowai egyetem neves nemzetközi íróprogramjában is.

Az Nobel-díj előtt már számos koreai és nemzetközi irodalmi díjat elnyert, magyarul Növényevő címmel megjelent regénye 2016-ban megkapta a nemzetközi Man Booker-díjat is. 

Magyarul eddig két regénye jelent meg: 2017-ben az eredetileg 2007-es Növényevő Kim Bogook,Németh Nikoletta és Kiss Marcell fordításában, 2018-ban pedig az eredetileg 2014-es Nemes teremtmények Kiss Marcell fordításában, mindkettő a Jelenkor kiadónál.

Hogy előre kire tippeltek, hogy ki kapja az irodalmi Nobel-díjat, arról itt írtunk korábban

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.