A Fidesz szorgalmasan dolgozik azon a narratíván, amellyel a Tisza Párt betiltását magyarázhatná

Belpol

Miközben a putyinista „átláthatósági” törvény révén lecsapna a sajtóra és a civil szervezetekre, akár a legerősebb ellenzéki pártra is ráfordulhat Orbán Viktor. Minta erre is van: az orosz „szélsőségek elleni törvény”. Már látjuk az előkészületeket.

„Én mindent el tudok képzelni Orbán Viktorról” – mondta Magyar Péter, mielőtt nekiindult volna Nagyváradnak. „Ijesztő, hogy mindig szintet lépnek, és tanítómesterének, Vlagyimir Putyinnak módszereit alkalmazza a tegnapi törvényjavaslattal.” De azért hozzátette: a Tisza legkésőbb jövő áprilisban nyerni fog és átveszi a kormányzást.

Pedig minden ok megvan az aggodalomra. „A mai ünnepi összesereglés után jön a húsvéti nagytakarítás. Átteleltek a poloskák” – mondta Orbán március 15-én, és miután a fasiszta beszéd botrányt okozott, a közösségi médiában magyarázkodott: „Miért poloska? Mert lehallgatta a feleségét.”

Ha átugrunk azon a mellékes körülményen, hogy a múzeumlépcsőn többes számban fogalmazott, és bírókból, újságírókból, civil szervezetekből, politikusokból álló „árnyékhadseregről” beszélt, nem helytelenül következtetünk arra, hogy a húsvéti nagytakarítás egyszer Magyar Péter pártját is eléri.

Ahogy szerdai cikkünkben megjelent, a putyinista „átláthatósági” törvényjavaslat egyelőre nem érinti a politikai pártokat. A Narancs.hu-nak nyilatkozó jogász szakértő, Nehéz-Posony Kata elmondta, „a politikai pártokra ugyanis külön törvény vonatkozik, és az már régóta tiltja a külföldi finanszírozást – ez nem magyar sajátosság, más országokban is ismert és elfogadott szabály”.

Csakhogy minden jel arra mutat, hogy a Halász János által beadott törvényjavaslat mellett egy másik narratíván is szorgalmasan dolgozik a kormánypárt. Ha az átláthatósági törvény a putyinista külföldiügynök-törvénynek felel meg, akkor a Tisza Pártot ukránpártisággal vádoló, Ruszin-Szendi Romuluszt és az ukrán titkosszolgálatot hírbe hozó fideszes narratíva az orosz szélsőségességről szóló törvényre emlékeztet. Márpedig ha az Orbán-kormány az orosz modellt választja a hatalma biztosítására és politikai ellenfelei ellehetetlenítésére – és eddig minden a forgatókönyv szerint zajlik –, akkor a civil szervezetek és a kormánytól független sajtótermékek vegzálása csak az első lépés.

Orbánék hatalmát nem a TASZ, a Labrisz Leszbikus Egyesület vagy a Magyar Narancs veszélyeztetik – most három ágenst soroltunk fel, amelyek előfordultak már a Szuverenitásvédelmi Hivatal jelentéseiben –, hanem a Tisza Párt.

Egy törvény punkegyüttesre és jogi aktivistákra szabva

2012-ben Vlagyimir Putyin rendszere először szembesült jelentős tiltakozási hullámokkal. A júliusban iktatott külföldiügynök-törvény olyan nonprofit szervezetek ellen irányult, amelyek az orosz igazságügyi minisztérium listázása szerint külföldről kapnak finanszírozást, ám az első években ez mindössze pecsétet vagy billogot jelentett: az adott sajtótermékeknek és szervezeteknek minden tevékenységük kapcsán jelezniük kellett, hogy „külföldi ügynöknek” minősülnek. Putyin a következő években egyre szigorúbb kritériumokkal és rendelkezésekkel módosította a törvényt, Ukrajna lerohanása után pedig a rendszer bárkit idegen ügynöknek bélyegezhetett, aki „külföldi befolyás alatt áll”. A törvény alkalmazásában mérföldkövet jelentett a sztálinista korszak bűneivel foglalkozó emberjogi szervezet, a Memorial betiltása az országban – a szervezet 2022-ben Nobel-békedíjra érdemesült –, de 2021-ben nyilvánították idegen ügynöknek a Meduza orosz-angol nyelvű lapot is.

Putyin rendszerében az idegenügynök-törvény a civil társadalom megregulázását szolgálja, és azt, hogy eltántorítsa a közügyektől azokat a magánszemélyeket, akik politikussá vagy meghatározó közszereplőkké nőhetnék ki magukat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.