Autóval hordják ívni az Ipoly őshonos halait

Lokál

A hallépcsőn nem jutnak át a márnák, paducok, szilvaorrú keszegek, domolykók.

Az Ipoly a Duna bal oldali mellékfolyója a magyar–szlovák határon, 218 kilométer hosszú. A bős-nagymarosi beruházással egyetemben nyolc duzzasztót építettek rajta. Az emberi élet szempontjából méltányolható, vízgazdálkodási, öntözési céljai voltak a beruházásnak, amely azonban átformálta a folyót.

A duzzasztással az egyenletesen gyors folyás megtörik, kilométereken át lassan áramló vizű szakaszok jönnek létre. Ez azzal jár, hogy az üledék lerakódik, a meder feliszapolódik. Azok az élőlények, amelyeknek lételeme a gyorsan áramló víz, elhúzódnak, és a helyükre a lassabb vizet kedvelő fajok nyomulnak be. Ez – ha csak a halakat nézzük – azzal jár, hogy például a márna, a paduc, a szilvaorrú keszeg, a domolykó elkerüli az ilyen helyeket. Jobban érzik viszont magukat a pontyok, dévérkeszegek, és ha egyébként a feltételek adottak ehhez, el is szaporodnak.

Az áramláskedvelő – jellemzően torpedó alakú – fajok élete azért is komplikált, mert szaporodás idején a torkolattól elindulnak felfelé, a felső szakaszon ívnak le, utána pedig visszamennek – mennének.

Az Ipolyon ezt azért sem tudják megtenni, mert a nyolc duzzasztóból négynél épült úgynevezett hallépcső. Ez a műtárgy elvileg arra szolgál, hogy a folyó a duzzasztás ellenére is átjárható legyen, a halak akár a folyással szemben is átjussanak. Ilyen berendezés működik a Tiszán is: a kiskörei hallépcső webkameráján, és üvegablakon át is követni lehet – ha nem nagyon zavaros a víz –, hogyan igyekeznek a halak átjutni. Néha nagyon látványos a kamera képe, bár mint Szendőfi Balázs halkutató, természetfilmes a Narancs.hu kérdésére írta, a hallépcsőknél inkább megrekednek a halak, minthogy átmennek, ezért is látunk tömegelést. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy hiába biztosít átjutást a lépcső a duzzasztó feletti szakaszra, ha az a rész kilométereken át lassú vagy éppen áll. Az nem megfelelő élettér egy áramláskedvelő halnak, így, ha mehetne, akkor sem biztos, hogy átmegy.

Az Ipolyon épített hallépcsőkön más a helyzet, ott ugyanis nem jutnak át a halak. Szendőfi azt mondja, az ipolytölgyesi duzzasztómű lépcsőjét látta működés közben, és úgy tapasztalta, a halak számára átjárhatatlan, áradás idején is.

A Budapest halai Facebook-oldalon arról írt nemrég, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Park felkérésére filmet forgat a Dunáról, szigeteiről, élővilágáról, mellékfolyóiról, ezért készített felvételeket az Ipolyon.

Dokumentálta azt a munkát is, amelyet a Horgász Egyesületek Nógrád Megyei Szövetsége végez másik három szervezettel összefogva. A horgászok elektromos halászgéppel gyűjtik az ívásra készülő áramláskedvelő fajok egyedeit, és tartálykocsiban felviszik a duzzasztott szakaszok fölé, hogy megfelelő környezetben szaporodhassanak. Olyan munka ez, mint a szaporodni igyekvő békákat vödörrel átvinni a forgalmas közút másik oldalára, ne tapossák el őket az autók.

„Valószínűleg hatékonyabb módszer, mint a legtöbb hallépcső. Persze a leghatékonyabb a duzzasztások megszüntetése lenne” – állapította meg Szendőfi.

 
Fotó: Szendőfi Balázs
 

„Az Ipoly hallépcsői halak számára átjárhatatlanok” – fogalmaz kategorikusan a Narancs.hu-nak nyilatkozva Kapás Imre, a Horgász Egyesületek Nógrád Megyei Szövetségének ügyvezető elnöke. – „Tegnap jártuk végig őket újra, egy hal sem tud fölúszni rajtuk. Két méter kilencven centis, három méter tíz centis magassággal emelkedik a víz szintje. Ezek a halak legföljebb egy méter tíz centit tudnak így emelkedni. Kizárt, hogy fel tudjanak jutni a duzzasztás nélküli részre. A fogási eredményekből tudjuk, hogy az ipolytölgyesi duzzasztóig fel tudnak menni, de a fölé már nem. Vannak videóink arról, hogy próbálkoznak, és törik össze magukat szerencsétlenek, ahogy próbálnak fölugrálni. Helyettük a szövetség telepített a duzzasztó fölötti részre pontyot, dévérkeszeget, de azok nem oda valók. A biológia úgy is hívja azt a szakaszt, hogy márna szinttáj.”

A magyar horgászok jelentős része pontyot szeret fogni. Így a duzzasztással és lassulással együtt járó átalakulás a folyókon rövid távon mindenütt kedvez azoknak, akiknek az elvihető, konyhára való zsákmány a fontos. A biológiai sokféleség fenntartásáért mégis érdemes tenni. A megyei horgászszövetség tájékozódott, próbálta a vízügyi szempontokkal összeegyeztetni az élővilág érdekeit, de nem boldogult.

„Más megoldást nem találtunk, csak ezt” – mondta Kapás Imre a halak utaztatásáról.

Ebben a műveletben a Duna-Ipoly Nemzeti Park halbiológusa, Tóth Balázs is segít, a szakmai háttérért Kőmíves Zoltán felel, aki az Ipoly Szakbizottság elnöke. A szövetség vett halszállító tartályt, oxigénpalackot – hogy menet közben is legyen friss a víz –, csúszdát, ami a kíméletes visszaengedéshez kell. A Magyar Országos Horgász Szövetség belső pályázatán nyert terepjárót, aminek a platójára pont fölfér a tartály. – „Balázsék megfogják a halakat, megjelöljük, a tartályban összegyűjtjük és fölvisszük a felső szakaszra, elengedjük.”

 
Egy szilvaorrú keszeg
Fotó: Szendőfi Balázs
 

Rendszeresen 2018 óta végzik ezt a munkát. Évente 300 halat visznek így föl, két alkalommal. Ennyi hal áttelepítésének is van mérhető hatása. A szövetség azon a szakaszon külön fogási tilalmat vezetett be. Ami azt jelenti, ha horogra akadnak a védett fajok példányai, rögtön vissza kell engedni őket. Azt e fogások alapján lehet tudni, hogy az utóbbi években a felső szakaszon megerősödött a paducállomány, és kis márnákat is fognak a horgászok.

Azt, hogy az Ipoly mint élőhely változik, és nem jó irányba, a horgászok is látják, ehhez nem kell biológus végzettség.

„Ezeknek a duzzasztóműveknek – a bős-nagymarosi projekt sorsa miatt – nincs érdemi funkciójuk” – mondja Kapás Imre. – „Működtetésük a szlovák vízügy feladata lenne, de érdek nem fűződik hozzá, hogy kezdjen vele bármit is. Az egyik megfogja a vizet, de van, ahol ki tudja, hány éve, nem mozdítottak a berendezésen semmit. Milliárdokat öltek bele, és tönkretették a folyót.

Nem lehet túl meredek

Az Európai Unió Víz Keretirányelve kimondja, mindegyik tagállamnak törekednie kell arra, hogy felszíni és felszín alatti vizei elérjék a jó ökológiai állapotot. Ennek egyik feltétele, hogy vízfolyásaink hosszanti átjárhatósága biztosított legyen. Az Európai Parlament és a Tanács 2024. június 24-én elfogadott rendelete alapján  2030-ra az Unióban legalább 25 000 kilométernyi folyószakaszon helyre kell állítani a szabad vízáramlást, valamint törekedni kell a folyókanyarok helyreállítására is – írta a Narancs.hu kérdésére a Magyar Haltani Társaság. „A megfelelően kialakított hallépcsőket a halak előszeretettel használják, az egyes hallépcsők hatékonyságában azonban igen nagy különbségek lehetnek (Sallai & Sallai 2021). Éppen ezért már a tervezésnél is törekedni kell a természetközeli kialakításra, a hallépcsőnek többek között kellően szélesnek és mélynek kell lennie, nem lehet túl meredek, és ügyelni kell a rendszeres karbantartásra is. A tervezéskor figyelembe kell venni az adott vízfolyás halállományát is” – írta a társaság, amely szerint a hallépcsők működtetése fontos feladat, de azt is érdemes rendszeresen nézni, hogy a halak hogyan mozognak ezekben.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.