Autóval hordják ívni az Ipoly őshonos halait

Lokál

A hallépcsőn nem jutnak át a márnák, paducok, szilvaorrú keszegek, domolykók.

Az Ipoly a Duna bal oldali mellékfolyója a magyar–szlovák határon, 218 kilométer hosszú. A bős-nagymarosi beruházással egyetemben nyolc duzzasztót építettek rajta. Az emberi élet szempontjából méltányolható, vízgazdálkodási, öntözési céljai voltak a beruházásnak, amely azonban átformálta a folyót.

A duzzasztással az egyenletesen gyors folyás megtörik, kilométereken át lassan áramló vizű szakaszok jönnek létre. Ez azzal jár, hogy az üledék lerakódik, a meder feliszapolódik. Azok az élőlények, amelyeknek lételeme a gyorsan áramló víz, elhúzódnak, és a helyükre a lassabb vizet kedvelő fajok nyomulnak be. Ez – ha csak a halakat nézzük – azzal jár, hogy például a márna, a paduc, a szilvaorrú keszeg, a domolykó elkerüli az ilyen helyeket. Jobban érzik viszont magukat a pontyok, dévérkeszegek, és ha egyébként a feltételek adottak ehhez, el is szaporodnak.

Az áramláskedvelő – jellemzően torpedó alakú – fajok élete azért is komplikált, mert szaporodás idején a torkolattól elindulnak felfelé, a felső szakaszon ívnak le, utána pedig visszamennek – mennének.

Az Ipolyon ezt azért sem tudják megtenni, mert a nyolc duzzasztóból négynél épült úgynevezett hallépcső. Ez a műtárgy elvileg arra szolgál, hogy a folyó a duzzasztás ellenére is átjárható legyen, a halak akár a folyással szemben is átjussanak. Ilyen berendezés működik a Tiszán is: a kiskörei hallépcső webkameráján, és üvegablakon át is követni lehet – ha nem nagyon zavaros a víz –, hogyan igyekeznek a halak átjutni. Néha nagyon látványos a kamera képe, bár mint Szendőfi Balázs halkutató, természetfilmes a Narancs.hu kérdésére írta, a hallépcsőknél inkább megrekednek a halak, minthogy átmennek, ezért is látunk tömegelést. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy hiába biztosít átjutást a lépcső a duzzasztó feletti szakaszra, ha az a rész kilométereken át lassú vagy éppen áll. Az nem megfelelő élettér egy áramláskedvelő halnak, így, ha mehetne, akkor sem biztos, hogy átmegy.

Az Ipolyon épített hallépcsőkön más a helyzet, ott ugyanis nem jutnak át a halak. Szendőfi azt mondja, az ipolytölgyesi duzzasztómű lépcsőjét látta működés közben, és úgy tapasztalta, a halak számára átjárhatatlan, áradás idején is.

A Budapest halai Facebook-oldalon arról írt nemrég, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Park felkérésére filmet forgat a Dunáról, szigeteiről, élővilágáról, mellékfolyóiról, ezért készített felvételeket az Ipolyon.

Dokumentálta azt a munkát is, amelyet a Horgász Egyesületek Nógrád Megyei Szövetsége végez másik három szervezettel összefogva. A horgászok elektromos halászgéppel gyűjtik az ívásra készülő áramláskedvelő fajok egyedeit, és tartálykocsiban felviszik a duzzasztott szakaszok fölé, hogy megfelelő környezetben szaporodhassanak. Olyan munka ez, mint a szaporodni igyekvő békákat vödörrel átvinni a forgalmas közút másik oldalára, ne tapossák el őket az autók.

„Valószínűleg hatékonyabb módszer, mint a legtöbb hallépcső. Persze a leghatékonyabb a duzzasztások megszüntetése lenne” – állapította meg Szendőfi.

 
Fotó: Szendőfi Balázs
 

„Az Ipoly hallépcsői halak számára átjárhatatlanok” – fogalmaz kategorikusan a Narancs.hu-nak nyilatkozva Kapás Imre, a Horgász Egyesületek Nógrád Megyei Szövetségének ügyvezető elnöke. – „Tegnap jártuk végig őket újra, egy hal sem tud fölúszni rajtuk. Két méter kilencven centis, három méter tíz centis magassággal emelkedik a víz szintje. Ezek a halak legföljebb egy méter tíz centit tudnak így emelkedni. Kizárt, hogy fel tudjanak jutni a duzzasztás nélküli részre. A fogási eredményekből tudjuk, hogy az ipolytölgyesi duzzasztóig fel tudnak menni, de a fölé már nem. Vannak videóink arról, hogy próbálkoznak, és törik össze magukat szerencsétlenek, ahogy próbálnak fölugrálni. Helyettük a szövetség telepített a duzzasztó fölötti részre pontyot, dévérkeszeget, de azok nem oda valók. A biológia úgy is hívja azt a szakaszt, hogy márna szinttáj.”

A magyar horgászok jelentős része pontyot szeret fogni. Így a duzzasztással és lassulással együtt járó átalakulás a folyókon rövid távon mindenütt kedvez azoknak, akiknek az elvihető, konyhára való zsákmány a fontos. A biológiai sokféleség fenntartásáért mégis érdemes tenni. A megyei horgászszövetség tájékozódott, próbálta a vízügyi szempontokkal összeegyeztetni az élővilág érdekeit, de nem boldogult.

„Más megoldást nem találtunk, csak ezt” – mondta Kapás Imre a halak utaztatásáról.

Ebben a műveletben a Duna-Ipoly Nemzeti Park halbiológusa, Tóth Balázs is segít, a szakmai háttérért Kőmíves Zoltán felel, aki az Ipoly Szakbizottság elnöke. A szövetség vett halszállító tartályt, oxigénpalackot – hogy menet közben is legyen friss a víz –, csúszdát, ami a kíméletes visszaengedéshez kell. A Magyar Országos Horgász Szövetség belső pályázatán nyert terepjárót, aminek a platójára pont fölfér a tartály. – „Balázsék megfogják a halakat, megjelöljük, a tartályban összegyűjtjük és fölvisszük a felső szakaszra, elengedjük.”

 
Egy szilvaorrú keszeg
Fotó: Szendőfi Balázs
 

Rendszeresen 2018 óta végzik ezt a munkát. Évente 300 halat visznek így föl, két alkalommal. Ennyi hal áttelepítésének is van mérhető hatása. A szövetség azon a szakaszon külön fogási tilalmat vezetett be. Ami azt jelenti, ha horogra akadnak a védett fajok példányai, rögtön vissza kell engedni őket. Azt e fogások alapján lehet tudni, hogy az utóbbi években a felső szakaszon megerősödött a paducállomány, és kis márnákat is fognak a horgászok.

Azt, hogy az Ipoly mint élőhely változik, és nem jó irányba, a horgászok is látják, ehhez nem kell biológus végzettség.

„Ezeknek a duzzasztóműveknek – a bős-nagymarosi projekt sorsa miatt – nincs érdemi funkciójuk” – mondja Kapás Imre. – „Működtetésük a szlovák vízügy feladata lenne, de érdek nem fűződik hozzá, hogy kezdjen vele bármit is. Az egyik megfogja a vizet, de van, ahol ki tudja, hány éve, nem mozdítottak a berendezésen semmit. Milliárdokat öltek bele, és tönkretették a folyót.

Nem lehet túl meredek

Az Európai Unió Víz Keretirányelve kimondja, mindegyik tagállamnak törekednie kell arra, hogy felszíni és felszín alatti vizei elérjék a jó ökológiai állapotot. Ennek egyik feltétele, hogy vízfolyásaink hosszanti átjárhatósága biztosított legyen. Az Európai Parlament és a Tanács 2024. június 24-én elfogadott rendelete alapján  2030-ra az Unióban legalább 25 000 kilométernyi folyószakaszon helyre kell állítani a szabad vízáramlást, valamint törekedni kell a folyókanyarok helyreállítására is – írta a Narancs.hu kérdésére a Magyar Haltani Társaság. „A megfelelően kialakított hallépcsőket a halak előszeretettel használják, az egyes hallépcsők hatékonyságában azonban igen nagy különbségek lehetnek (Sallai & Sallai 2021). Éppen ezért már a tervezésnél is törekedni kell a természetközeli kialakításra, a hallépcsőnek többek között kellően szélesnek és mélynek kell lennie, nem lehet túl meredek, és ügyelni kell a rendszeres karbantartásra is. A tervezéskor figyelembe kell venni az adott vízfolyás halállományát is” – írta a társaság, amely szerint a hallépcsők működtetése fontos feladat, de azt is érdemes rendszeresen nézni, hogy a halak hogyan mozognak ezekben.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Nem vénnek való vidék

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.