Irodalmi alapítványt hoz létre Olga Tokarczuk Nobel-díjas lengyel írónő

  • narancs.hu
  • 2019. október 21.

Sorköz

Az alapítvány teret nyújt majd az olyan "nemzetközi párbeszédhez", hogy hogyan lehet leírni "az olyan valóságot, amelyben fenyegetően gyorsan növekednek az idegengyűlölő és nacionalista hangulatok".

Új irodalmi alapítvány létrehozását jelentette be hétfőn Olga Tokarczuk irodalmi Nobel-díjas lengyel írónő. Az írók, műfordítók munkáját, valamint irodalomtörténeti kutatásokat támogató intézmény a nyugat-lengyelországi Wroclawban fog működni.

Az alapítvány egy Wroclaw város által adományozandó villában fog működni, a székhely teret nyújt majd olyan "nemzetközi párbeszédhez", amely az irodalom lehetőségeiről szól "a látható és láthatatlan világ diagnosztizálásában", abban, hogyan lehet leírni "az olyan valóságot, amelyben fenyegetően gyorsan növekednek az idegengyűlölő és nacionalista hangulatok" – közölték a Tokarczuk részvételével megtartott wroclawi sajtókonferencián.

Az alapítvány székhelyéül szolgáló villa a 2005-ben elhunyt Tymoteusz Karpowicz lengyel költőé volt.

Tokarczuk a sajtókonferencián elmondta: attól tart, hogy az irodalmi Nobel-díj odaítélése után művei "elképesztő elvárásokat" keltenek, hogy regényeit ezentúl "a világ kijavítására tett próbálkozásként" értelmezik.
Közölte: már bizonyos ideje egy új, feltehetőleg jövő ősszel bemutatandó könyven dolgozik, amely "mindenki számára meglepő lesz", mégpedig abból a szempontból, hogy milyen irodalmi szinten "kommunikál az olvasóval", milyen irodalmi kontextusra hivatkozik.

Az irodalom küldetéséről szólva, az írónő úgy látja: a valóságot a művekben sokoldalúan kell megvilágítani, úgy, hogy a nézőpontok "különbözzenek, de egyúttal egyenjogúak legyenek".
Az írónő "politikus alkatnak" nevezte önmagát. Kifejtette: "minden reflektáló ember szükségszerűen politikus alkat, mert világnézete van".

A Nobel-díj átvételekor előadandó beszédről Tokarczuk elmondta: erről már megvan az elképzelése, de még át kell gondolnia, pontosan mit emel ki.

Olga Tokarczuk lengyel író portréját múlt heti lapszámunkban olvashatják, Nappali ház, éjjeli ház című regényéről írt kritikánkat pedig itt találják.

(via MTI)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.