Knausgård legújabb munkáját nem valószínű, hogy elolvashatjuk, mert csak 2114-ben kerül publikálásra

  • narancs.hu
  • 2019. október 21.

Sorköz

A Jövő Könyvtára elnevezésű projektnek ajánlotta fel új könyvét.

Karl Ove Knausgård regényfolyama megírása után új kihíváshoz csatlakozott. A norvég író lett a hatodik közreműködője a Jövő Könyvtárának, mely kortárs szerzők műveit gyűjti oly módon, hogy azok 2114-ig olvasatlanok maradnak – írja a The Guardian.

A Jövő Könyvtárát élő, organikus műalkotásnak tekintik, mely 100 év alatt bontakozik majd ki – nyilatkozta az életre hívó skót művész, Katie Paterson. A könyvtár-projekt jelenleg 1000 fenyőből áll, melyeket 2014-ben Oslo északi erdejében ültettek el. Egy évszázad elteltével fogják majd ezeket a fákat kivágni, papírt készítenek belőlük, és a könyvtár számára mondjuk úgy, letétbe helyezett művek kéziratait fogják kinyomtatni rájuk. A projektben részt vesz például Margaret Atwood, David Mitchell vagy Elif Shafak is Karl Ove Knausgård mellett.

Knausgård az első norvég író, aki csatlakozott a projekthez, akit Katie Paterson a 21. század egyik legkülönlegesebb írójának nevezett.

Knausgård a Jövő Könyvtárát dicsérve elmondta: ez egy ragyogó ötlet. "Nagyon tetszik az a gondolat, hogy lesznek olyan olvasóim, akik még meg sem születtek. Tetszik az ötlet, hogy ez a képzeletbeli könyvtár közel 100 év múlva nyílik majd meg. Ez egy csodálatos zöld mű."

Knausgård elmondása szerint már el is kezdte a szóban forgó kézirat írását. De nem fed fel róla részleteket. Mint mondja, ezzel a művével kapcsolatban is ugyanazt az erkölcsi és etikai felelősséget tulajdonítja magáénak. "Egyébként nem engedhetem meg magamnak, hogy az olvasókra gondoljak. Szabadnak kell lennem."

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.