Két példa arra, hogy brit tudósok nem is olyan hülyék

Sorköz

Brit tudósok – ha mára valamely kedélyes félreértés folytán megmosolyogtatóvá és enyhén lekicsinylővé is vált ez a szókapcsolat, azért egészen nyilvánvaló, hogy a tiszteletteljes kalaplengetés sokkalta indokoltabb reakció lenne.

Hogy más érdemüket itt most ne is említsük: a népszerű tudományos ismeretterjesztéshez például bámulatosan jól értenek!

Méghozzá írásban és élő szóban, könyvek szerzőiként és tévés műsorvezetőkként egyaránt, miként azt a közeli múltban, mondjuk, a tudománytörténész James Burke vagy az etológus Desmond Morris példája több egymást követő nemzedék számára is ékesen bizonyította.

*

Ilyen hasznosan munkálkodó, kamerák előtt is szembeötlően tevékeny szigetországi ismeretterjesztő a Kossuth Kiadó kínálatában egymás mellé került két történész szerző, azaz Mary Beard és Dan Jones is.

Mary Beard

Mary Beard

 

Kettőjük közül feltétlenül az antik világot búvárló cambridge-i professzor asszonyé a jelentékenyebb életmű meg a fajsúlyosabb és izgalmasabb nyilvános személyiség. Ő az angolul először 2015-ben megjelentetett egykötetes Róma-történetével nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy a sokszor elbeszélt ókori históriát a máig releváns mozzanatok – és a nyugtalanítóan nyitott kérdések – középpontba állításával meséli újra. Jóféle posztmodern ismeretterjesztés ez, amelyben a nagystílűen tálalt eseménytörténet mellett, sőt olykor ahelyett, kitüntetett szerep jut a történelemnek mint kollektív reprezentációnak.

false

A több angolszász könyvkritikában is megfogalmazott fenntartás, miszerint a tudós szerző nagyobb figyelmet szentel a „mit nem tudunk?”, mint a „mit tudunk?” kérdésének, egyrészt helyt­­álló, másrészt elismerésnek is beillő megállapítás. Ráadásul, úgy lehet, ma már a nagy témával esetleg előszörre találkozó, laikus olvasót is jobban érdekli a talányokat mérlegelő, olykor egyenesen spekuláló tárgyalásmód, mint a megnyugtatóan lekerekített leckefelmondás. Így ugyan kétségkívül támadnak folytonossági hiányok a szokott had- és politikatörténeti elbeszélésben, viszont sokkalta többet időzhetünk például Róma kezdeteinél: alapítási mondákat szétszálazva, archaikus szövegtöredékek értelmét hüvelyezve, a századok során kidolgozott eredettörténet politikai mögötteseit kutatva.

Mary Beard a mindennapi élet történetének is talál helyet a könyvében, a 8. és a 11. fejezetben a lehetőségig előtérbe állítva az ókori történelem (és persze korántsem csupán az ókori történelem) tartósan leárnyékolt csoportjait. A nemzetközi hírű feminista érzékenyen és a leegyszerűsítésektől többnyire szerencsésen tartózkodva közelít az antik női sorsokhoz és életlehetőségekhez, és éppígy a házasság és a család római intézményeihez is.

De azért sohasem mulasztja el, hogy hol tárgyilagosan, hol némi személyes felindulást tanúsítva rámutasson a római világ és a mai nyugati civilizáció közötti távolság tényére, ami például a gyermekkorú feleségek témájában okvetlenül méltánylandó gesztus. (Fordította: Barabás József. Kossuth Kiadó, 2018, 480 oldal, 5990 Ft)

*

A televíziós ismeretterjesztő sorozatoknak köszönhetően arcról is ismerős Dan Jones a hazánkba egyetlen kurta esztendő leforgása alatt eljutott könyvével félreismerhetetlenül szerényebb célt tűzött ki maga elé.

Dan Jones

Dan Jones

 

Nemcsak azáltal, hogy ezerévnyi római történelem helyett ő a mindössze két évszázadon át fennálló templomos lovagrend históriáját választotta témául. De azzal is, hogy a saját kutatói és elbeszélői szerepét roppant visszafogottan értelmezte. Jones ugyanis a középkori krónikák meg a témát feldolgozó modern monográfiák összeolvasása után mindössze újrameséli Isten szent harcosainak történetét: szinte kizárólag az eseménytörténeti beszámoló terepén megmaradva.

false

Igaz, mindeközben néha megkísérti az elbeszélés regényesítésének futó szándéka, ami ilyesfajta, teljességgel szervetlen mondatokat eredményez, különösen a fejezetek elején: „A templomból kilépő zarándokokat a Jaffára rátelepedő, kellemetlen őszi reggel fogadta.”

Vagy mint ez a másik, szintén kedvezőtlen időjárást jelző fejezetindítás néhány keresztes hadjárattal arrébb: „Északi szél söpört végig a parton, miközben a hajók hosszú sora kifutott a kikötőből a csendes vizű öbölbe…”

Más szerzői ambíció azonban nemigen sejlik fel a kötetben, amely forma szerint négy részben tárgyalja a máig eleven, sőt izgalmas emlékezetű egyházi lovagrend felemelkedését és bukását: Zarándokok, Katonák, Bankárok, Eretnekek. Csupán forma szerint, merthogy a szigorú kronológiai rendet követő hadtörténeti elbeszélés, amely némi rosszmájúsággal akár A keresztes háborúk története című majdani Dan Jones-kötet és -tévésorozat előzetesének is tekinthető, csak részben felel meg a jelzett vállalásnak.

A sztori persze így is érdekfeszítő marad, elvégre lovagok kardoznak benne, de a mentalitás- és társadalomtörténeti érdeklődés deficitje, s egyáltalán: a szélesebb kitekintés hiánya bizony lapossá teszi az ismeretterjesztést. (Fordította: Barabás József. Kossuth Kiadó, 2018, 488 oldal, 5990 Ft)

(A két könyvkritika a Magyar Narancs hetilap 2019. augusztus 15-i számában jelent meg, most újraközöljük teljes terjedelmükben online.)

Neked ajánljuk