„Egy érzés egészen biztosan bennem volt: mindenkivel tudatnom kell, hogy mi történt itt. Ha én megírom, és mindenki megtudja, akkor soha többé nem fordulhat elő ilyen” – írja a szerző, az Auschwitz, végállomás – Egy túlélő naplója a haláltáborból című könyve 1980-as újrakiadásának előszavában. A könyv még a lágerben íródott, rögtön a németek távozása után.
A holland orvos, Eddy de Wind ugyanis Auschwitzban maradt addig, míg az utolsó holland betegeket is el nem szállították Oroszországba. Szerzett egy jó vastag füzetet (az nem derül, ki hogyan, honnan, valószínűleg ezt is az úgynevezett Kanadában, a zsidó holmik raktárában találta), és a gyógyítás mellett minden nap írt, teleírta apró betűkkel a füzetet, amit haláláig őrzött. Nagyon fontosnak tartotta ezeket a jegyzeteket, mert
ismerte az emberi emlékezet működését,
tudta, hogyan torzulnak a történetek, hogyan záródhatnak ki a tudatból a leginkább fájó momentumok. „Egyidejűleg szerettem volna mindent lezárni, mintha megszabadulhatnék a bennem kísértő emlékektől azáltal, hogy kiírom magamból. Ez illúziónak bizonyult” – írta.
| ||
Az írás mint terápia, mint az öngyógyítás eszköze nála nem működött, talán mert a könyve nem az érzelmeit elemzi, nem a lélekbe pillant bele. Inkább nyers krónika ez, ami mind a szöveg nyelvében, mind a szerkesztésben tükröződik. Ráadásul Eddy de Wind az egyes szám harmadik személlyel el is távolítja magától „hősét”, máshogy képtelen lenne beszélni az átélt szörnyűségekről. De épp emiatt nemigen jutunk a tényeken túl.
A könyv nem utazás a lélek mélyére, pusztán krónika, híradás.
A szerző ráadásul az 1946-os gyors (és hamar elsikkadt) megjelenés után sem engedte, hogy bárki (szerkesztő) beleírjon, vagy változtasson a szövegen, munkája elsődleges erényének a pontos és kíméletlen rögzítést tartotta. Hogy ne elferdítve, hanem nyers valójukban jelenjenek meg az általa átéltek. Épp ezért nagyon fontos a mostani kiadás két utószava, amelyek bemutatják Eddy de Wind háború utáni sorsát is, mivel ezek tükrében még inkább jelentőséget nyernek a jegyzetei; megtudhatjuk azt is, hogy mire taníthat meg ennyi borzalom.
Az önostorozó gondolatok talán nem kímélnek egyetlen túlélőt sem. Eddy-ben is örökre megmaradt a fájdalom: miért én maradtam életben? Talán ez a hatalmas erő vitte később a segítés felé: pszichiáternek és pszichoanalitikusnak képezte magát.
Nem ő az egyetlen, akit a szörnyűségek a segítés felé tereltek, gondolok itt elsősorban Victor E. Frankl életművére, akinek legismertebb könyve a …mégis mondj igent az Életre is 1946-ban jelent meg, és az is
a haláltáborok mindennapjairól szól.
Ő később így emlékezett: „akkor éreztem: vagy felakasztom magam, vagy rálelek egy rejtett, betemetett erőre, hogy tovább éljem ezt az életet. Ez az erő nem volt más, mint az a feltétel nélküli hitem, hogy e földi életnek van egy végső, feltétlen és örökre érvényes értelme.”
Frankl terápiás módszerének a lényege a mindenáron való reménykedés mellett az az elmélet is, amely szerint ránk van bízva, hogyan éljük meg, honnan szemléljük a minket érő élményeket. Nos, ebben a szellemben él és dolgozik a mai napig Dr. Éger Edit (Edith Eva Eger) is, akinek a Döntés című, nagyon személyes hangú Auschwitz memoárja pár éve nálunk is rengeteg embert mélyen megérintett. Miként Frankl, ő is azt állítja, hogy az életünk döntések sora, magunk döntjük el, miként reagálunk a minket ért veszteségekre.
Eddy de Wind egész életét a traumafeldolgozásnak szentelte, ő hozta létre az első olyan alapítványt, ami nemcsak a túlélők, hanem a következő generációra átörökített traumáival is foglalkozik. 1949-ben jelent meg a témában írt alapműve, a Szembenézés a halállal, amelyben először írta le a koncentrációstábor-szindrómát. Noha 71 évet élt, az első szívinkfarktusa után újra súlyos félelmek, rémképek gyötörték.
Az Auschwitz, végállomás – Egy túlélő naplója a haláltáborból a tábor felszabadításának 75. évfordulójára, 2020-ban nemcsak hollandul, de számos más nyelven, így magyarul is napvilágot látott.
Fordította Alföldy Mari. Athenaeum, 2020, 210 oldal, 3999 Ft
Borítókép: Wikipedia
_1250_focuspoint_70x70.jpg?key=220585c1336361ad8c14fa14bb63fd0d)
