A máltai sólyom (Dánia-Portugália 0:0)

  • - vadak -
  • 1996. június 13.

Sport

- vadak -

Mondják, A máltai sólyom nem rossz film, hogy rohadna rá az ég a Magyar Televízió műsorszerkesztőire. A magam részéről Knézy kezét látom a dologban, lehet, ezúttal alaptalanul, de az akkor is gyanús volt, ahogy a cseheket vasárnap délután megpróbálta "titkos esélyesként" eladni, miközben Nedved (a tiedé), Kuka, Suchoparek (több botcsinálta szerkesztőségi szlavista szerint ez utóbbi szárazkolbászt jelent magyarul) és társaik egy unalmas edzőmeccsen leszívtak a németektől. Ezek a csehek, szögezzük le, soha nem voltak titkos esélyesek semmire. Esetleg az UEFA-kupában való indulást biztosító helyre a Bundesligában, ha majd a nemzeti válogatottat sikerül végre oda benevezni. A cseh-német helyett nyilvánvalóan a dán-portugált kellett volna adni, főműsoridőben, vasárnap este. De még ez sem lett volna baj, hiszen nyomta az ORF 1. Arról viszont, hogy milyen érzés fél kilenctől negyed tizenegyig egyik cigarettáról a másikra gyújtani a sötét gangon, miközben Humphrey Bogart pont az ember tévékészülékében keres valami rohadt szobrot, vagy mit, csak a vagyonmegosztásról szóló tárgyaláson vagyok hajlandó beszámolni.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.