Mondják, A máltai sólyom nem rossz film, hogy rohadna rá az ég a Magyar Televízió műsorszerkesztőire. A magam részéről Knézy kezét látom a dologban, lehet, ezúttal alaptalanul, de az akkor is gyanús volt, ahogy a cseheket vasárnap délután megpróbálta "titkos esélyesként" eladni, miközben Nedved (a tiedé), Kuka, Suchoparek (több botcsinálta szerkesztőségi szlavista szerint ez utóbbi szárazkolbászt jelent magyarul) és társaik egy unalmas edzőmeccsen leszívtak a németektől. Ezek a csehek, szögezzük le, soha nem voltak titkos esélyesek semmire. Esetleg az UEFA-kupában való indulást biztosító helyre a Bundesligában, ha majd a nemzeti válogatottat sikerül végre oda benevezni. A cseh-német helyett nyilvánvalóan a dán-portugált kellett volna adni, főműsoridőben, vasárnap este. De még ez sem lett volna baj, hiszen nyomta az ORF 1. Arról viszont, hogy milyen érzés fél kilenctől negyed tizenegyig egyik cigarettáról a másikra gyújtani a sötét gangon, miközben Humphrey Bogart pont az ember tévékészülékében keres valami rohadt szobrot, vagy mit, csak a vagyonmegosztásról szóló tárgyaláson vagyok hajlandó beszámolni.
