Angliában vita robbant ki a focisták helyes gólöröméről

  • MTI/narancs.hu
  • 2021. január 13.

Sport

Sokak szerint rossz üzenet hordoz, hogy a járványhelyzetben is ölelgetik egymást a futballisták.

Az egyik angol egészségügyi vezető felelősségteljes viselkedésre kérte a labdarúgókat, és azt javasolta, hogy mellőzzék az egymáshoz közeli ünneplést abban az időszakban, amikor a szigetország komoly harcot folytat a koronavírus-járvánnyal.

A távolságtartási előírások kapcsán kapott nagy nyilvánosságot több olyan, az öltözőben zajló ünneplést megörökítő felvétel, amelyek az FA Kupa hétvégi harmadik fordulója után láttak napvilágot.

A Profi Labdarúgók Szervezete és a Premier League levelet írt a kluboknak és a játékosoknak, amelyben kiemelten kérték őket a távolságtartási előírások betartására, miközben országszerte a vírus új mutációjának terjedésével küzdenek.

"Nagyon veszélyes helyzetben vagyunk" - fogalmazott Jonathan Van-Tam helyettes tisztifőorvos egy rádióinterjúban annak kapcsán, hogy a játékosok gólöröm közben ölelgetik és csókolgatják egymást. Hozzáfűzte: mindaddig nem nyugodhatnak meg, amíg a lakosság többsége meg nem kapja a vakcinát.

"Minden elkerülhető emberi érintkezést el kell kerülni" - szögezte le, hozzáfűzve: minden harmadik angol el fogja kapni a fertőzést, a tünetmentesség miatt pedig a sportolóknak, így a futballistáknak is fegyelmezettnek kell lenniük.

A Manchester City vezetőedzője, Pep Guardiola és az Arsenalt irányító kollégája, Mikel Arteta is kétségbe vonta, hogy a játékosok gólörömöknél tartani tudják az előírásokat. A Sheffield United trénere, Chris Wilder ugyancsak megszólalt a kérdés kapcsán azt követően, hogy kedden a Newcastle legyőzése után a futballisták egymást ölelgetve ünnepeltek.

"Beszéltünk erről a találkozó előtt, hiszen országszerte néznek bennünket. Ugyanakkor ez egy rendkívül érzelemdús játék a pályán és az oldalvonal mellett is. Természetellenes és valószerűtlen nem ünnepelni. Hogyan tudnák megtenni ezt a futballisták?" - tette fel a kérdést.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.