Száraz
Nedves
Nimfa
Kérész
Álkérész
Tegzes
Ezek a táblára írt bűvös igék fogadták, a Narancs hosszas tévelygés után befutó különítményét a miskolci vasutasok kulturális életének pezsgő központjában. A kisterem hallgatósága olyan elmélyült csendben csüngött Mátyus Attila, a Miskolci Műlegyező Klub ügyvezető elnöke szavain, hogy inkább átnéztem a másik terembe.
Az egyik sarokban egy budapesti horgászbolt tartott kirakodóvásárt. Szóba elegyedtem az eladólánnyal, akiről kiderült, hogy ő az üzlet tulajdonosa.
- Haha, micsoda képmutató alakok ezek a műlegyezők. A nagy környezetvédők - mondta egyszer csak nagy vigyorgással.
- Hogyhogy??? - kérdeztem vissza meglepetten. Közben a kezembe akadt egy bozontos szőrcsomó.
- Mit gondolsz, mi az? - kérdezte a lány. A szőrcsomó belsejében csontot tapintottam.
- Jaj, egy mókusfarok.
- Na, akkor nézd meg ezt - ütötte tovább a vasat, azzal a kezembe adott egy lenyúzott vakondbőrt. Nem vagyok finnyás, dalolva horogra nyársalom az élő bodorkát, de a vakond valahogy szíven ütött. Kábán átnéztem a másik asztalhoz, ahol egy kanadai sportember tartott élménybeszámolóval ötvözött műlégykötő- bemutatót. Éppen arról beszélt, hogy a fekete gólya mellén található tollakból különösen jó csalit lehet kötni, de a szűk látókörű kanadai törvények szigorúan védik ezt a madarat. Neki azonban van egy barátja, aki a pisztrángfarmja környékén néha engedélyt kap egy-egy példány kilövésére. Ilyenkor felhív gyorsan, én este átugrom hozzá, a pajta mellett megnyúzom a gólyát, aztán a ház mögött elássuk a dögöt.
H
Nehogy bárki félreértse: a műlegyezés a horgászat legkifinomultabb ága, a műlegyezők pedig össze sem hasonlíthatók az átlagos pontygyilkosokkal. Sohasem szemetelnek, véletlenül sem hangoskodnak, nagy részük pedig azonnal visszaengedi a zsákmányt, ha pedig mégsem, akkor rögtön fejbe csapja, és nem hagyja egész nap szenvedni a szákban. Igaz, a szőrös és tollas állatokkal szemben nem ismernek könyörületet, de a dolog e nélkül már zavaróan gandhis lenne.
A műlegyezés már a horgászathoz használt felszerelés jellege miatt is artisztikus műveletnek tűnik. A névadó műlégy - amely egy egyszerű horogra cérnával rákötözött, legtöbbször rovart imitáló, tollakból és döglött vakond-darabokból összeállított csali - ugyanis igen könnyű, ugyanakkor olyan finoman kell vizet érnie, mint egy valódi légynek. "lom vagy bármi más nehezék használata emiatt kizárt. A problémát úgy oldják meg, hogy igen vastag és nehéz főzsinórt használnak hajlékony bottal. Ha az ember megfelelő beleéléssel suhogtatja a botot, a súlyos zsineg előre-hátra repked, egyre nagyobb távolságra, míg az ügyes műlegyes finoman le nem ejti a vízre.
A velük töltött két nap tapasztalataiból egyetlen negatívumot tudtam leszűrni: bár a legyesek leereszkedően kedvesek és segítőkészek a kezdőkkel - hasonlóan mondjuk a body building-termek bennszülötteihez -, minden mozdulatukból süt a felsőbbségtudat. Egyetlen halvédő aktivista sem tudna olyan megvető tónusban beszélni az átlagos fenekező horgászról, mint a rovar- és pisztrángimádó szekta tagjai.
A műlegyezők további jellemzője, hogy teljesen egyformán néznek ki: széles karimájú kalapot, napszemüveget, sokzsebes mellényt és comb- vagy mellcsizmát viselnek, és nem akad köztük egyetlen nő sem.
H
A megrázó vakondélmény után horgászni indultunk a Sajó Kazincbarcika melletti szakaszára, mintegy edzésképpen a másnapi műlegyes verseny előtt. Nekem életemben először volt a kezemben legyező bot. Két óra suhogtatás után a következő tapasztalatokkal lettem gazdagabb:
1. BAZ megye serdületlen ifjúsága semmin sem tud annyira jól szórakozni, mint egy műlegyező horgász látványán. Egyes időszakokban kisebb bandák csapódtak össze a parton, és ujjal mutogattak rám.
2. A műlegyes dobás kívülről nézve erőfeszítés nélküli, könnyed balettmozdulat, belülről viszont olyan, mintha az ember egy üllővel próbálna meg pingpongozni. Másnap alig bírtam megmozdítani a jobb oldalon található végtagjaimat.
3. A műlegyezés - tiszta vízben - ma a legjobb szórakozás. Az ember látja, ahogy a csali vizet ér, aztán a semmiből váratlanul feltűnik egy domolykó, és hirtelen ráveti magát.
H
A szombat estét a Garadna-patak völgyében töltöttük, egy panzióban, ahol a nyolc fogható tévécsatornából négy a szálláshely promóciós filmjét adta. Az alkotás az étterem ételválasztékát mutatta be. Megjelent például egy jól bevilágított somlói galuska, majd beúszott a képbe a felirat: Somlói galuska. Vágás, új nézet: Somlauer Galuschka. Merész svenk: Galuska of Somló. A fokhagymás cigánypecsenyénél (Gipsy Steak) aludtam el.
H
Másnap reggel tartották a nagy versenyt, amelyet Mátyus Attila és Laskó Miklós, az Észak-magyarországi Horgászegyesület titkára szerveztek. A randi a szirmabesenyői híd lábánál volt. A kiírás szerint a 37 versenyzőnek a viadal elején egymástól jó ötven méterre a vízben állva, egy helyből kellett horgásznia fél órán keresztül, utána szabad volt a vásár, mindenki oda mehetett egy másfél kilométeres szakaszon belül, ahová csak akart. A Sajó egyébként sekély, átlagosan combközépig érő folyó, de a rendezőknek sikerült úgy kijelölniük a pályát, hogy az első 15 rajthelyen legfeljebb halkedvelő zsiráfok műlegyezhettek volna, a víz ugyanis volt vagy 3 méteres. Ezen azonban kevesen akadtak fenn, talán azért, mert az egész eseményt eleve belengte valami különös ellentmondás: bár Magyarországon ritkán rendeznek műlegyező versenyt (ezért a résztvevők évek óta lelkesen visszajárnak a Sajóra), a műfaj csendes, cserkésző jellegéből fakadóan, a lelke mélyén mindenki rühelli a csoportos suhogtatást.
Az előző napi edzésen ugyan fogtam négy domolykót, a versenyen azonban csak egy hatalmas kapásig jutottam, az alatt a fa alatt, ahonnan Dombai József szolnoki sportoló percekkel azelőtt kihúzta a verseny holtversenyben legnagyobbnak bizonyuló, 38 centis halát. Dombai Józsefnek egyébként örökké hálás leszek, mert odanyújtotta nekem életénél is becsesebb botját, amikor éppen magával ragadott volna egy alattomos áramlat a Sajó közepén.
A versenyen a 15 centisnél nagyobb halakat mérték le, a végén pedig egyszerűen összeadták az eredményt. Így a győztes Eric Kieler nem került be a Híradóba, hiába fogott 183,5 centiméternyi domolykót. Mátyus Attila később úgy tippelt, hogy a teljes mezőny több mint 60 méter halat fogott.
Az eredményhirdetés éppen véget ért, amikor vörös fejjel és teli szákkal befutott Kovács Csaba sportoló, akit senki sem értesített arról, hogy véget ért a verseny. A gyors mérlegelés után kiderült, hogy senkinek sem kell visszaadnia a jutalmul kapott pálinkás- butykost, mivel Kovács versenyző csak negyedik lett volna. A műlegyesek elégedetten fellélegeztek, aztán rohantak magányosan suhogtatni.
Szily László
Végeredmény
2. Sánta Csaba
3. Molnár Miklós
Legnagyobb hal
Földesi Zsigmond és Dombai József: 38 cm-es domolykó
