VI. Zrínyi Makett Show: Most jó lenni

  • Para-Kovács Imre
  • 2000. szeptember 14.

Sport

Rengeteg bolondot ismerek. Egy részük gyermekkori barátságokból maradt rajtam, a többit viszont munkám során gyűjtöttem. Az viszont bizonyos, hogy a makettezőkhöz fogható elmeállapotot eddig csak a műlégykötők között tapasztalhattam, köszönet ezért a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtudományi Karának, amiért megrendezte a VI. Makett Show-t Szentendrén.
Rengeteg bolondot ismerek. Egy részük gyermekkori barátságokból maradt rajtam, a többit viszont munkám során gyűjtöttem. Az viszont bizonyos, hogy a makettezőkhöz fogható elmeállapotot eddig csak a műlégykötők között tapasztalhattam, köszönet ezért a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtudományi Karának, amiért megrendezte a VI. Makett Show-t Szentendrén.

Finoman szólva nem vetett szét a várakozás, amikor Szentendre felé haladtunk, gondoltam, a szokásos laktanya-zsúr fogad majd, ahol meg lehet nézni a tankot meg Kiss József honvéd kenyérbélből készített őrtornyát, amin másfél évig dolgozott, de nem tudta befejezni, mert harmadolták büntetését. Nos, ismét beigazolódott, hogy az előítélet nagyon csúf dolog.

A főbejáratnál már zajlik a zsezsgés, főleg kiskorúak hemzsegnek kezükben dobozokkal, de beljebb teljes a fesztivál, hosszú asztalok mellett görnyednek a résztvevők, érdeklődők és zsűritagok, hogy megtekintsék a maketteket.

A makett - amint azt Szekeres József őrnagytól, a humán és közművelődési alosztály vezetőjétől megtudtuk - leginkább abban különbözik a modelltől, hogy nem működik, csupán úgy néz ki, mint az eredeti objektum, persze kisebb, pontosabban egészen kicsi. Itt az

1 : 35 arány

hódít leginkább, de ez nem elvárás.

Már első pillanatban megéreztem, hogy egy olyan világ kapujában állok, melynek értékelése messze meghaladja szerény képességeimet, de felismertem a makettezők univerzumának teljességét, hibátlanságát és gyermeki báját. Ahogy baktattam a kiállított művek között, egyre nagyobb tisztelet ébredt bennem azok iránt, akik több száz munkaórát beleölnek egy életkép elkészítésébe, hogy minél tökéletesebben és élethűbben ábrázolják a tankkal elakadt amerikai katonák harcát egy romos istálló mellett. Komolyan mondom, azonnal elfelejtettem minden antimilitarista maníromat, és csorgó nyállal figyeltem a tizenéves srácok munkáit, miközben fejemben körvonalazódni kezdett egy új hadsereg-ember viszony, melyben a nemzeti érzés és a haza fogalma úgy jelenik meg, mint pozitív érzület, és a fiatal magyarok büszkén mennek katonának, a laktanyákban pedig nem űznek sportot abból, hogy emberi méltóságukban megalázzák és alkoholistává képezzék őket, hanem szakszerűen és gyorsan megtanulhatják, hogyan védjék meg hazájukat.

Ami az építészetben a Nemzeti Színház, az a makettezésben

a dioráma,

ami egy olyan komplex életképet jelent, ahol megtalálható a harci jármű, a környezet, a talaj, vannak katonák, civilek, összeomlott épületek, növényzet, állatok, olajoshordók, egyszóval minden, ami tökéletessé teszi az illúziót. Ezek az eszközök egységcsomagban is megvásárolhatók, kedvencem például az Autó a leomlott házfalak alatt című életkép, de darabonként is megvásárolhatók, például egy hangulatos rom már 7-800 Ft körül beszerezhető.

A diorámakészítés nehézségét érzékelteti, hogy a zsűri 31 szempont alapján értékeli az elkészült műveket, melyek között olyanok szerepelnek, mint tálalás, álcázás, környezetbe illeszkedés, anatómiai szabályosság, mozgási nyomok, vagy a szívemnek oly kedves kategória,

a koszolás

Ez a hiányos felsorolás talán érzékelteti, hogy a makettkészítés korántsem gyermekjáték, egészen elképesztő türelmet és korrekt történelmi ismereteket igényel, különös tekintettel arra, hogy a megvásárolt makettek szürkék, melyeket egyesével, szakkönyvekből kikereshető fotók alapján kell kiszínezni.

Az igazán profi csomagok ragasztót sem tartalmaznak. Mindenki kialakít egy technikát, ami neki a legmegfelelőbb, vannak, akik fecskendővel viszik be a ragasztót a résekbe, de akad olyan is, aki fogpiszkálóval dolgozik. A megkérdezett makettezők arca átszellemül, amikor mániájukról beszélhetnek, szemük csillogni kezd, és olyan intenzitással magyarázzák az életük értelmét alkotó elfoglaltság szépségeit, hogy azonnal kedvem támad összerakni egy kisebb harci repülőgépet.

Azt javasolják, hogy kezdjem egy egyszerűbb darabbal, az olasz cég nevét sajnos elfelejtettem (de Itallal kezdődik), amelyik kifejezetten remegő kezű újságírók számára gyárt maketteket 1 : 2 arányban, majd azt tanácsolják, ha sikerül, lassan elkezdhetem a kicsinyítést.

A nemzetközi show-n képviseltetik magukat a külföldi makettgyártók, -gyűjtők és a perifériák is, azaz lehet vásárolni a témába vágó újságokat, könyveket, minden létező alkatrészt. Az árakról csak annyit, hogy az első lépések viszonylag olcsón megtehetők, aztán a rákattanás függvényében felelős a gyermekek apja a hobbi szintjéért: gyermeket alacsony szinten bevezetni könnyű, aztán elégségesen végezni vele már sokkal nehezebb.

Kimegyünk a hátsó udvarra, ahol önjáró löveg pihen. Kérdezzük Vörös zászlós urat, hogy akkor ez tank-e, de mondja, hogy nem, mert az önjáró löveg messzebbre lő, míg a tankok csak közelre.

Két nem katona lélegzik szaporán a lánctalpasok előtt, lógósok nézik a harci járműveket, melyek hátán mestergerenda, de rögtön javít Szekeres őrnagy, a mestergerenda szögletes, ez meg kerek: hülye újságírók, árokvető, árokvető, naná! Kénytelenek vagyunk belátni, hogy a rutin lefejezi a cinizmust, a haza védelme sokkal fontosabb, mint az irónia, tehát innen már nem megyünk haza, maradunk készen, ha jönnek az ukrán hegyi lövészek: ölni.

Para-Kovács Imre

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.